Legutóbb pontosan egy évvel ezelőtt jártam Pozsonyban, amikor is egy bécsi konferenciáról kellett hazajönnöm. Az osztrák főváros főpályaudvaráról azonban nem indult vonat Budapestre; a hegyeshalmi vonalon a menekültek vonulása miatt a közlekedés szünetelt. Ilyenkor az ember vesz egy jegyet Pozsonyba, majd onnan Budapestre. Az útvonal nem sokkal hosszabb, a menetidő kb. másfél órával több (mivel hogy Párkány után a szerelvény inkább csak vánszorog). A rendkívüli helyzetnek köszönhetően azonban ez egyszer az eredeti rendeltetésének megfelelően használhattam a Nyugati pályaudvart.
Aki Brüsszel felől akarja megközelíteni, szintén Bécs beiktatásával, pontosabban a schwechati repülőtér érintésével érkezik Pozsonyba; én is így tettem néhányszor. Például 2011 márciusában, amikor ott a visegrádi országok részvételével munkaügyi konferenciát rendeztek, elsősorban a mobilitás hatásainak feltérképezésére. Nem sokkal később, május 1-én járt le az átmeneti korlátozás (legfeljebb hét évig fennálló) lehetősége, így minden országnak, tehát Ausztriának és Németországnak is meg kellett nyitnia munkaerő-piacát az új tagországok polgárai előtt. Érdekes módon a nyugatiak éppen ebben az időszakban nem aggódtak különösebben. Korábban igen; ezért tartották fenn a németek és osztrákok mellett mások is az utolsó lehetséges időpontig a korlátozást. Ez idő tájt viszont már a németül beszélő országokban inkább egy olyan érzés uralkodott, miszerint a britek és svédek, akik 2004-ben azonnal nyitottak, nagy előnyre tettek szert a képzett, fegyelmezett, és nem túl drága lengyel és más keleti munkaerő importjával.
Az az aggály, miszerint a mobilitás inkább a keleti országok számára kockázat, hiszen súlyosbíthatja a demográfiai és társadalom-biztosítási problémákat, agyelszíváshoz vezethet, akkor a visegrádiak részéről nem merült fel. Talán azért nem, mert a keleti oldal miniszterei úgy gondolták: ha ők elkezdenek a kockázatokról beszélni, akkor a nyugatiak esetleg még meggondolják magukat a korlátozások kivezetését illetően (amire egyébként nem volt már lehetőségük).
Szlovákiának volt oka aggódni a fiatalok munkanélkülisége miatt is – a 2011-13-as időszakban az egyik legrosszabb mutatót produkálták az EU-ban, amiben szerepe volt a gazdaság visszaesésének, de az oktatási-képzési rendszer hiányosságainak is. A Fico-kormány megemelte a témát: amikor Nyitrán országos tanácskozást tartottak róla, a miniszterelnökkel egy platformon volt alkalmam elővezetni, mit tesz az EU a megoldás érdekében (ez lényegében az „ifjúsági garancia”, és a hozzá társított pénzügyi támogatások ismertetését jelentette).
A fiatalok nehezebb foglalkoztatása a mi régiónkban szorosan összefügg a romák hátrányos helyzetével. Szlovákiában a roma integráció (hiánya) legalább olyan súlyos kérdés, mint Magyarországon. A szlovákiai cigányság helyzetét azonban igazából nem Pozsonyban, hanem Kassán lehet tanulmányozni, ahová én három év különbséggel kétszer is elmentem. A Lunik IX-es lakótelep szomorúsága még úgy is megdöbbentő volt, hogy az ember Magyarországon is látott már ezt-azt.
Három évvel később visszatérve azt láthattam, hogy a gettó bontása megkezdődött, és EU-támogatással óvoda létesült a helybeliek számára. Az ilyen apró, ámde az érintettek számára roppant fontos lépésekben nagy szerepe volt Peter Pollaknak, aki 2012-ben első roma képviselőként került be a szlovák parlamentbe, és akiből később (Fico alatt) a roma integrációért felelős kormánymegbízott lett.
Ilyen célokra, mint a fiatalok foglalkoztatása, vagy a roma integráció, a régió más országaihoz hasonlóan Szlovákiának is nagy szüksége van EU-forrásokra. Ehhez képest Pozsonyban is sokan elfogultak az Európai Szociális Alappal szemben; például 2011-ben, a jobboldali koalíció még Barroso elnököt is ostromolta (egyébként sikertelenül) annak érdekében, hogy a szociális célok helyett útépítésre csoportosítsanak át EU-pénzeket.
Az EU kohéziós politikája, vagyis az alacsonyabb jövedelmű országok, régiók támogatása a jövőben is létkérdés a mi régiónkban. Ehhez képest bizonyos „visegrádi” megnyilatkozások, és főként a nálunk és Lengyelországban megfigyelhető trendek jelentősen erodálják a nettó befizető országok elkötelezettségét az ilyen típusú költségvetési eszközök iránt.
Brexit után, vagyis egy magas jövedelmű tagország kilépését követően magyar, szlovák, román stb. érdek, hogy mindez szóba kerüljön Pozsonyban, a szlovák elnökség rendezvényein is. Nehéz azonban úgy érvelni, hogy közben az illetékes szervek számtalan gyanús esetet, visszaélést vizsgálnak, amelyek a tételes szabályokat, vagy a normális gazdálkodás elemi normáit sértik.
Pozsonyban most az EU-tagországok vezetői gyűltek össze, hogy tanácskozzanak a Brexit utáni helyzetről, és megtalálják a közös nevezőt, és valamiféle új egyensúlyt. Nagy a kísértés, hogy a pillanatnyi válságokból kiindulva sok szó essék a biztonságról, katonai együttműködés erősítéséről, miközben az integráció működésével szorosan összefüggő, fundamentális kérdéseket megint csak a szőnyeg alá söpörhetik.
Ideig-óráig sok mindent lehet „kommunikálni”, figyelmet elterelni; hosszabb távon azonban az EU-nak sok választása nincs: a valutauniót ki kell egyensúlyozni, különben az Észak-Dél ellentét (divergencia) szétfeszíti a rendszert. A kelet-nyugati aszimmetria is hordoz feszültségeket, néha nem is keveset, ennél azonban veszélyesebb az eurózónán belüli polarizáció.
Az elmúlt éveket e tekintetben a halogatás jellemezte. A gazdasági válság enyhült, de valójában nem múlt el. A rosszul megkonstruált euró miatt 2012-ben az integráció egésze egzisztenciális válságba süllyedt, azóta azonban a valódi reformokat a vezetők csak halogatták -- hol a német választások miatt, hol az európai választások miatt, hol pedig a brit népszavazás miatt. A szlovák elnökség udvariasan, ámde határozottan ismét napirendre tűzte a valutaunió reformját. Júliusban Brüsszelben rendeztek konferenciát a közös munkanélküli biztosításról, amit szeptemberben a pénzügyminiszterek elé vittek (két évvel ezelőtt az olaszok is megtették ezt, azóta a támogatók száma jelentősen nőtt).
Néha egy kisebb ország elnöksége is nagyot tud alkotni. Az Észak és Dél, Kelet és Nyugat közötti egyensúlyra törekedve Szlovákiának van is erre esélye.
ANDOR LÁSZLÓ,
A SZERZŐ AZ EURÓPAI UNIÓ VOLT MAGYAR BIZTOSA
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!