Ezen a héten tartották a svájci Davosban a Világgazdasági Fórum nagy hagyományokkal rendelkező tanácskozását. Mivel a hegyvidéki rendezvény elzárt, komolyan védett és a belépés drága, kevesen jutnak el oda, és inkább csak tudósításokra, feltételezésekre hagyatkoznak.
Az elmúlt öt évben három alkalommal vettem részt a Fórumon. Első és legfontosabb megállapításom, hogy sajnos nagyon kevés magyarral lehet találkozni ott, pedig Davosban egy helyre gyűlik a politikai, az üzleti világ apraja-nagyja. Ha egy hógolyót elhajít valaki Davosban az ötnapos rendezvény ideje alatt, az nagy valószínűséggel eltalálja egy nemzetközi nagyvállalat vezérigazgatóját. Ki-ki könnyen bonyolíthat olyan találkozókat, megbeszéléseket, amelyekért esetleg a kontinens, vagy a világ másik felére kellene utaznia. Ki korán kel, és tévében akar szerepelni, elnyerheti a legnézettebb műsorperceket, a központ tetején berendezett stúdióban válaszolhat a riportereknek, és közben megcsodálhatja a napfelkeltét a Thomas Mann regényéből is ismert „varázshegy” fölött.
Mint európai uniós biztost, Davosban rendszeresen kértek fel beszélni az üzleti szférát érdeklő foglalkoztatáspolitikai kérdésekről, a munkavédelemtől a nyugdíjreformokig.
Tárgyalni pedig nemcsak formális találkozó keretében lehet. Történt például, hogy egy ismert cég által adott vacsora során kiderült, a szomszéd teremben az írek találkozója zajlik. Aztán – bár nem volt fiatal az idő – az ajtóban meg is jelent az ír kormányfő. Mivel ez éppen az EU Tanácsának ír elnöksége alatt történt, a késői spontán találkozón szót lehetett váltani az ifjúsági garancia koncepciójáról, és az ehhez társítandó uniós pénzkeretről.
Soros Györggyel a roma integrációt és konkrétan a minőségi iskoláztatást támogató programokról beszéltünk. Boris Johnsonnal, London konzervatív polgármesterével az utcán futottunk össze véletlenül – én megköszöntem neki bevándorlóbarát nyilatkozatait, ő pedig megköszönte a Temze fölötti libegőhöz nyújtott uniós támogatást (ez ugyan Johannes Hahn kollégám reszortja volt, de sebaj). Kevesen tudják, hogy Davos az egyik motorja a nők egyenjogúságáért folytatott küzdelemnek. Abból kiindulva, hogy a rendezvényre alig jöttek nők régen, a Fórum vezetése rendszeresen és módszeresen kampányol azért, hogy javuljon a nemek közötti arány a vállalatok vezetésében, a vállalkozók körében és a politikában.
Meg kell mondani, az európai országok (az északiakat leszámítva) egyáltalán nem lehetnek büszkék az eredményeikre, ami nemcsak statisztikai kérdés, hanem a gazdasági teljesítményé is.
Ezúttal Svájc nemcsak helyszínt, hanem témát is szolgáltatott a tanácskozásnak, azáltal, hogy az alpesi ország nemzeti bankja egy héttel a Fórum megnyitása előtt engedte el a frank árfolyamát. A devizaárfolyamrögzítést Svájc önként vállalta öt évvel korábban, mivel a frank használata elterjedt sok más ország pénzügyi rendszerében, és a kilengésekből nagy galiba keletkezhetett volna. Mivel azonban a svájci jegybank éppen akkor adta fel a rögzítést, amikor az Európai Központi Bank (EKB) döntő lépést készült megtenni (monetáris lazítás), a lépéssel akár egy pénzügyi lavinát is elindíthatnak. Azután tehát, hogy egy évvel ezelőtt népszavazás keretében megkérdőjelezte az európai integráció egyik alapelemét, a munkaerő szabad mozgását, Svájc újból sokkolta európai partnereit.
Amellett, hogy valamilyen hangzatos cím alatt napirendre tűzik az év slágertémáit (pl. jövedelmi egyenlőtlenségek), a Fórum által kínált informális közeg keretet ad az ilyen kemény, szikrázó témák megtárgyalásához is.
Ezúttal innen üzent Angela Merkel: feltételekkel bár, de áldását adja az EKB pénzmennyiséget bővítő politikájára. Méltó nyitánya ez a pénzügyi és politikai értelemben is izgalmasnak ígérkező 2015-ös évnek.
A szerző volt uniós biztos
--------------------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!