'Hozzák rendbe azt, amit ebben az egy hónapban még lehetséges!'

Egy bankjegycsere margójára
Egy volt jegybanki vezető
A Vasárnapi Hírek augusztus 31-i számában jelent meg az MNB tervezett bankjegycseréjéről szóló cikk. Ennek néhány állítása módosítást igényel, illetve tágabb összefüggésben kell nézni a bankjegycserét. Egy rövid cikkben természetesen nem lehet felsorolni minden adatot, csupán azokat érdemes számba venni, melyek a nagyközönség érdeklődésére is számíthatnak.
A most érvényben lévő bankjegysorozat kibocsátását az MNB 1997-ben a tízezer forintos címlettel kezdte, ezt követte 1998- ban a 200, az 500, az 1000 és a 2000 forintos címlet, majd 1999-ben az ötezres és végül 2001. március 1-jén a húszezer forintos, így a csere csupán négy évig tartott.
Természetes, hogy a bankjegyhamisítás elleni küzdelem egyik leghatásosabb eszköze a nagyközönség által is jól felismerhető biztonsági elemek megjelenítése, még akkor is, ha a hamisítások száma a forgalomban lévő bankjegyek arányában igen alacsony, az elmúlt években csökkent, 2013-ban csupán 2448 darab hamisítványra derült fény. Ma a csalás tere inkább a bankkártyák és az interneten keresztül elkövetett pénzszerzés, a jó minőségű hamisítványok készítése nagy befektetést igényel és a forgalomba vitele munka- és időigényes, nagy a lebukás veszélye.
A hamisítások elleni küzdelmet nem segítené az sem, ha a bankjegyek különböző nagyságúak lennének ld. például az euróbankjegyek), a dollárt pedig klasszikusan nem az USA-ban hamisítják és terítik, hanem területén kívül. A látássérültek számára is érzékelhető, jól tapintható jelek elhelyezése a bankjegyek mérete miatt nem megoldható, ráadásul a használat során ezek az amúgy csak kissé kiemelkedő felületek is gyorsan elkopnak. Erre találták ki Kanadában a pénzek felismerését segítő, zsebben hordható eszközt, ennek ára azonban ma Magyarországon nem tenné lehetővé bevezetését.
A régi bankjegyeknek a forgalomból való kivezetésének lebegtetése nem szerencsés megoldás, itt a minél gyorsabb váltás lenne célszerű.
Ami a költségeket illeti: az utóbbi években drámai módon megnőtt mind a forgalomban lévő bankjegyek darabszáma (2013 végén: 340 millió darab), mind értéke (2013 végén: 3189 milliárd forint), 2013-ban már meghaladta a GDP 10%-át, míg a nyugati államokban ez 5-6% körül mozog. Ennek csak egyik oka az alacsony alapkamat miatti csökkenő kamatveszteség, a különböző jogszabályok nem az elektronikus pénzforgalmat erősítik, a növekvő készpénz egyben a feketegazdaság növekedését is jelenti.
A nagyobb mennyiségű készpénz forgása több logisztikai költséget jelent és egyben a bankjegyek életttartamát is rövidíti. Jelenleg a forgalomban lévő 340 millió darab bankjegy értékének 92%-a, darabszámának 59%-a a tízezres és a húszezres bankjegy, ezen számoknak a 2010 óta tartó növekedése tartós és tovább növekedhet. Az 1981 év óta ökölszabálynak tartott Payne és Morgan féle D-metric számítás alapján a napi nettó átlagkereset nagysága még nem indokolna új, nagyobb, pl. ötvenezer forintos bevezetését, de ha a folyamat tovább is így alakul, erre is sor kerülhet. 2013-as adatok szerint egy bankjegy átlagos előállítási költsége 57 forint volt, tehát a forgalomban lévő bankjegyek cseréje, nem számítva a logisztikai költségeket, amiknek nagy részét a kereskedelmi bankoknak kellene viselniük, közel húszmilliárd forintra tehető.
Ehhez hozzá kell még számítani a jegybank taktikai és stratégiai tartalékainak lecserélését is, ami további, közel harmincmilliárdos költség lehet, feltételezve, hogy kb. a forgalomban lévő bankjegyek 50%-ára tehető a taktikai és 100%-ára a stratégiai készlet.
Az így kalkulálható kb. 50 milliárdos költséget csak kis mértékben, néhány milliárddal csökkentené a be nem váltott bankjegyek értéke, ez is a kisebb címleteknél várható, és ennek költségeit is nagyobbrészt a kereskedelmi bankoknak kellene vállalniuk, vagy a lakosságra áthárítaniuk.

Ezt akarják a szocialisták?
Hommonai Kálmán, Budapest
Nagyon sajnálom, ami a múlt héten Marcaliban történt. Suchman Tamás magából kikelve kiabált saját párttársaival, és ezzel nagy szégyent hozott a szocialista pártra. A 60 éves Suchman nem tudta fékezni magát, ordítozott és fenyegetett. Mert szerinte nem volt jogában az MSZP Somogy megyei listáján, a harmadik helyen álló kaposvári Harján Dávidnak támogatásokat gyűjteni a Marcali piac előtt. Suchman szétverte a kitelepített pultot, az ügy feljelentéssel végződött. A rendőrség nyomoz.
A szomorú az egészben az, hogy sok baloldali választó, köztük én is, nem tudjuk eldönteni, hogy érdemes-e még egyszer az MSZP-re szavazni. A mindennapos botrányok, az értelmetlen harcok egymás ellen, az egymást gyűlölő párttársak csak azt érik el, hogy az emberek végleg elfordulnak a párttól. Ez akarják a szocialisták? Gondolom, hogy nem. Ezért is jó lenne, ha a párt vezetősége végre felébredne és felfogná, hogy nagyon kevés az idő az önkormányzati választásokig. Hozzák rendbe azt, amit ebben az egy hónapban még lehetséges! Nagyon nehéz lesz.

Makacs történelmi nosztalgiák
Hegedűs Sándor, Budapest
Az úgynevezett „történelmi” vagy „Nagy”-Magyarország iránti nosztalgiázás, s annak visszaállítására irányuló nyílt és burkolt törekvések mindennapi életünk szerves részévé váltak. Pártok programjaiban, utcai plakátokon, szobrok talapzatán találkozunk az irredentizmus propagandájával anélkül, hogy a hivatalos vezetés tiltakozna e tendenciák ellen. Sőt: maguk is űzik revíziós mesterkedéseiket, kiváltképp akkor, ha Erdélyben járnak a hiszterizált emberek között. Képzeljük el, milyen felháborodást váltana ki, ha szomszédaink hivatalos politikájában polgárjogot nyerne a Tisza vonaláig terjedő Nagy-Románia megvalósításának hagymázas követelése! Esetleg Ausztriában a Monarchia feltámasztásának igénye. Ma, amikor Németország és Franciaország között rendeződtek az „ősi” történelmi viták Elzász-Lotaringia kérdésében, nincs az az épeszű német, aki ezt a szópárbajt felelevenítené.
Az irredentizmus problematikája az egyik legérzékenyebb téma az adott országok körében, napirenden tartása rontja a szomszédok hangulatát, élezi a közöttük lévő viszonyt, s háborús tűzfészekké teszi Európa e szögletét. Hasznosabb lenne, ha az Európai Unió az uborka alakjainak meghatározása helyett fellépne az irredentizmus megnyilvánulásaival szemben.

Egy „zseniális” ötletadó
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös.
Bankócsere lesz országunkban 2018-ig. Nemzeti Bankunk, élén a neoliberális közgazdaságtudomány elleni harc éllovasával, Matolcsy Györggyel, megint bedobott a köztudatba egy szenzációt, hogy új bankókkal a zsebünkben fogunk járni már ez év decemberében. Nagyon őszintén kijelentem, hogy már semmin sem csodálkozom. Nem csodálkozom azon, hogy nem lesz nekünk eurónk, ami ígéret volt 2008-ra, 2010-re meg 2015-re. Nem lesz nekünk több pénzünk sem semmire, mert csak az új bankók gyártása majdnem 25 milliárdba kerül. Nem baj, mondja Nemzeti Bakunk, hogy ha jön is az euró, csak „8 milliárd forintot kidob majd az ablakon”.
Semmi sem baj, mert amit Matolcsy György akar, az úgy is lesz. Ő országunk legnagyobb közgazdasági zsenije. A feleségét, ha akarja, „elhelyezi” polgármesterjelöltnek egy balatoni luxustelepülésre. Nem ám a legszegényebb borsodi faluba!
Egy dolgot azért ez a neoliberális közgazdaság elleni harcos nem magyarázott meg nekünk, szakmabelieknek: hogy lehetséges gazdasági szempontból négy év alatt egy egyszerű gázszerelőnek többszörösen milliárdossá kinőnie magát? Vagy: hogy lehet egy icipici vidéki kisvárosban, országunk keleti részén, egy kis lakásban egy vidéki jogásznak, most miniszternek, bejegyeztetni, elhelyezni és kiszolgálni több mint 800 ukrán–orosz kft.-t?
Lehet a példákat folytatni, természetesen, de minek? Matolcsy bankelnök bennünket, tapasztalt közgazdászokat egyszerűen hülyének néz. És velünk együtt az egész magyar lakosságot.

Tisztelt Olvasóink!
Július 20-án megjelent Csodaszerek csapdája című írásunkban, amelyben egyebek mellett a Dr. Lenkei Gábor-készítményekkel is foglalkoztunk, nem ismertettük az orvos Free Choice Kft. nevű cége és az ÁNTSZ között zajló per legutóbbi fejleményét, csak a korábbiakról tájékoztattuk Önöket. „Az ÁNTSZ panaszait figyelembe véve a bíróság betiltotta a vitaminkészítmények étrend-kiegészítőként történő forgalmazását 2008-ban” – írtuk. Nemrég fejeződött be az a közigazgatási per, amelyet a Free Choice Kft. indított a határozat megváltoztatására. Többéves, több szinten zajló pereskedés után 2013-ban született jogerős ítélet az ügyben, amely hatályon kívül helyezte az ÁNTSZ határozatát, mivel a hivatal bizonyítékok hiányában, szakértői vélemény beszerzése nélkül tiltotta be a szereket. Ugyanakkor új eljárásnak már nincs helye, mivel a kérdéses szereket – szavatosságuk lejárta miatt – már nem lehet bevizsgálni.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!