'Nálunk rend van - Mi meg félünk. De meddig?'

Miért nem vonják felelősségre?
Frenkel Eszter, Szeged
Amikor megérkezett a hír, hogy Mezőtúron a jobbikos jelölt, Kötél János az 1-es számú választókerületben megnyerte az időközi választást, egyszerűen nem tudtam szóhoz jutni. Nem az a baj, hogy 55 százalékkal lett első, maga mögött hagyva a fideszes Pete Lajost, hanem az, hogy megint előre törtek azok, akik mára meghatározó emberek lettek vidéken, olyanok, akik a szélsőséges nézeteket, a gyűlöletet életük céljának választották.
Kötél, akiről szó van, elvetemült cigánygyűlölő, aki nyíltan kimondta: „Öljük már meg őket, a rohadt k… cigány anyjukat!” Nyilvános Facebook-posztjain nyíltan erőszakra buzdít. Két évvel ezelőtt egy fegyver képét osztotta meg, amelyben a „segélyosztó”, „cigánynevelő vasrészek”, „pulya csendesítő” felirat szerepelt.
Nem azzal van igazán gondom, hogy ez a Kötél megnyerte a választást, hanem azzal, hogy miként létezik, hogy egy ilyen, elnézést kérek, „politikus” képviselni fog valakit is az önkormányzatban. Hogy létezik az, hogy ez az ember évek óta fenyeget szerencsétlen sorsú embereket, és egyik igazságügyi szervnek sem jutott eszébe felelősségre vonni a jobbikos, szélsőséges elemet. Nem kell jogásznak lenni ahhoz, hogy megértsük, azért, amit Kötél megengedett magának a roma emberekkel szemben, normális demokratikus országban már a szemétdombon lenne a helye. Nálunk, természetesen, ez nem lehetséges. Nálunk rend van minden téren, ahogy belügyminiszterünk néha elmondja.
Mi meg félünk. De meddig?

Azt tesz, amit akar
Ferenczy Tamásné, Budapest
Tarlós István főpolgármester 127 milliót költ mindenféle tanácsadókra. Épeszű ember rögtön felteszi magának a kérdést, hogy minek, ha ott van a hatalmas fővárosi apparátus, rengeteg csinovnyikkal, beosztottal, szakemberrel. Ebben is van valami vezetői romantika, mert ha van pénz, miért is ne dobálja szét a haveroknak, a barátok gyermekeinek.
Most már tudjuk, hogy 34 tanácsadó zseni keményen dolgozik a fővárosi apparátuson kívül, az ismerős nevű Dorner Lajos, a VEKE volt elnöke havi 800 ezer forintért tanácsol.
Tarlós jó barátjának fia, Derce András (a papa volt Újpest polgármestere még nem is olyan régen) havi 500 ezer forintos megbízásokat teljesít. Lehetne folytatni a felsorolást, de nincs értelme. Egy kiskirály nagyon szereti, ha azt tesz, amit akar, mint a mi főpolgármesterünk is. Utóvégre nem a saját pénzét költi erre-arra.
Amikor az újságírók megkérdezték, miért dobnak ki ennyi pénzt, Sárádi Kálmánné, Budapest főjegyzője az Origónak megjegyezte, hogy Demszky Gábor utolsó két évében 50 tanácsadót foglalkoztatott. Ezzel be is zárult a kör. Még ma is, öt év múltán, mindenben Demszky a hibás.

Megélhetési bevándorlás
Pál András, Kisvárda–Budapest
Nézem az esti híradókat és látom, ahogy rendőrségünk a budapesti pályaudvarokon és a vidéki határátkelőknél megállítja a szerencsétlen koszovói embereket, akik kicsi gyerekkel próbálnak hazánkon keresztül Nyugatra eljutni azzal a reménnyel, hogy végre ők is találnak munkát és jobb életet
A mezőkövesdi frakcióülésen Orbán Viktor nagyon keményen beszélt az úgynevezett megélhetési bevándorlókról, és kijelentette, hogy a bevándorlást „nullára kell szorítani”.
Ez vezető pártunk politikája, amihez mindenki tarani fogja magát. Tévedtem. Hétfőn este a Híradóban elmondták, hogy „kilenc idegenlégióssal erősített a Budapesti Honvéd”, a vezető edző megint Marco Rossi lett. A tulajdonos Hemingway úr kifejtette, hogy megérkezett a csapathoz a 20 éves argentin Lucas Elias Ontivero. Itt van már öt csatár, a venezuelai Jesús Meza, a szerb Bratislav Punosevac, az elefántcsontparti Francis Koné és a távoli Kolumbiából John Granja. Van még néhány kellemes név.
Csendesen kérdezem, hogy kormányunk meg ne hallja: ezek a labdarúgók miért érkeztek hazánkba. Nem pénz keresni, kegyetlenül sok pénzt? Vagy így készül fel a magyar nemzeti labdarúgó-világválogatott?
Ha már megélhetésről beszélünk, pláne a bevándorlásról, mondják meg, ki jöhet ide, és ki nem. Mert akik illegálisan jönnek át a határon, szebb életet szeretnének, de ezek a futballisták a csak a hatalmas pénzeket. Mikor lesz itt megint nemzeti futball? Érdekes kérdés, de a választ senki nem tudja.

Urak és alattvalók
Róbert Hanna közgazdász, Gyöngyös
Gondolom, kevés embert lepett meg képviselőink vagyonnyilatkozata. Érdekes olvasmány egy egész család számára, az lesz a jövőben is, amikor vasárnap nem kell majd dolgozni, lesz idő megfejteni, honnan is van a ma 30-40 éves ifjú uraságoknak annyi pénzük. Van néhány kérdés, amiről alig esik szó. Kérdezem, például, mit jelent a képviselőknél a „magánszemélyekkel szembeni tartozás”?
Kinek tartozik, mondjuk, Kósa Lajos, a Fidesz ügyvezető alelnöke húszmillió forinttal, amiből egy év alatt egyetlen fillért sem törlesztett? Vagy Rogán Antal frakcióvezető 16,8 millió forintja, melynek törlesztése szintén várat magára.
De nemcsak Rogán Antal és Kósa tartozik „magányszemélyeknek”, hanem nagyon sokan. Nem érkezett-e még el az ideje annak, hogy a titkolózás helyett nyíltam feltárják azoknak a személyeknek a nevét, akik milliókat adnak kölcsön országgyűlési képviselőknek. Kinek tartoznak ezek a képviselők és miért? Gondolom, a NAV is megkérdezhetné: kik ezek a milliomosok, akik csak úgy kölcsönöket adnak a mai uraknak. Hogy kell érteni az egészet, ha országgyűlési képviselőkről van szó, akiket néha „magányszemélyek” segítik hozzá milliók megszerzéséhez? Jó lenne, ha mi, alattvalók megtudnánk.

Mi ezzel a baj?
Csernus Károly, Göd
Felháborodva és értetlenkedve kommentálják médiaszerte (is) Mészáros és Mészáros, a zseniális gázszerelő újabb „húzását”:
Bicske határában megvásárolt egy 170 hektáros – stílszerű összehasonlításban kb. 350 futballpályányi – földterületet, rajta egy 10 hektáros halastóval. Mi ezzel a baj? Pofázunk, mert irigyek vagyunk. Itt vagyok például én: ugyan nem gázszerelő, csak egy nyugger (gépészmérnök).
Éppen most készülök megvásárolni én is egy halastavat a szomszédomtól, a hozzá tartozó földterülettel együtt (a halastóban még aranyhalak is vannak). A megvásárolt földingatlan nagysága 2x3 méter, ezen belül a halastó 1,5x2 méteres. Konkrét elhelyezkedését tekintve a szomszéd családi háza mellett van, a telkén. A megközelítést szolgalmi úttal fogom megoldani, melynek használata fejében megengedem a szomszéd unokáinak is az aranyhalak korlátlan időtartamú nézegetését. Azon még gondolkodom, hogyan és mekkora golfpályát, szállodát, éttermet és élelmiszeráruházat vásároljak a közeljövőben, hogy tudjam tartani a színvonalat az egyszerű gázszerelővel. De majd csak kitalálom, oszt jó napot, mindenkinek! Mi is itt akkor a baj? Mondom, irigyek vagyunk!

A tüneti kezelés nem elég
Hegedűs Sándor, Budapest
Megdöbbenéssel vettem a hírt: február 5-ig 101 ember fagyott meg az utcán vagy fűtetlen lakásában, pedig az igazi tél alig kezdődött el. Mindenki a társadalom felé fordul segítségért, ám e pusztító „betegség” elterjedéséért a kormány a felelős. A mindenkori állam feladata gondoskodni elesett polgárairól.
A hajléktalanok jóformán másra se számíthatnak, mint a segítségnyújtásra kész lakosságra, mely megindító módon azonnal siet a hozzá forduló nincstelenek gondjainak enyhítésére. De meddig? Nem akarok demagóg és populista színben tetszelegni, ám óhatatlanul kifakad belőlem: a belső úszómedencével, luxuskocsival, óriási jövedelemmel rendelkező pénzhajhászokra nem kellene állandó különadót, szegényeket segítő járulékot kivetni, hogy alapot teremtsenek a növekvő ínség csökkentésére?
Hogy tudja lenyelni kaviár és osztriga adagját az a nábob, aki tudatában van országa elszegényedésének? Kétlem, hogy a földi javakban dúskálók nagy része szívén viselné milliók sanyarú sorsának radikális rendezését.
Elkeserítő, ahogy az empátia legkisebb jelét sem mutató elit vezeti az országot. Az ad hoc segítségnyújtás csak tüneti kezelés. A karácsonyi meleg ebéd csupán eseti enyhítése a kínzó éhségnek, de az emberek egy évben 365 napon szeretnének jóllakni. Az igazi megoldás, ha kegyelemkenyér helyett állandó munkát biztosítanak a dolgozni képes és hajlandó állástalan embereknek.
Nem hinném, hogy a tőkés formáció keretei között a munkanélküliség „teljes” felszámolása – amit Orbán Viktor kilátásba helyez – reális célkitűzés lehetne, de az állástalanok rendjének alapos szűkítése már inkább. Ez nem csak az ínségesek érdeke, de az államé és az elité is, mert egy társadalmi robbanásért, melynek körvonalai kezdenek kirajzolódni, az említettek nagy árat fizethetnek.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!