Solo – Egy Star Wars-történet
Igényes, lendületes iparosmunka a Csillagok háborúja legújabb előzményleágazás franchise-bevezetője. A birodalom kontra lázadók, avagy a jó és a gonosz örök párharcának apróbetűs fejezetei is tudnak néha szórakoztatók, tanulságosak lenni amellett, hogy igazságot szolgáltatnak a közkatonáknak, avagy az élet mellékszereplőinek. Ahogy a hiperűrben lehet ugrálni, itt sem okoz gondot, hogy oda-vissza csapatjuk az időben, így az idézetek különös módon a jövőből kivéve és a múltba helyezve is mű- ködnek, márpedig a rajongóknak kellenek az ismerős fogódzók, hogy körbesimogatva érezzék magukat.
Az sem lesz csalódott, akinek ez a belépője a Star Wars-univerzumba – mindenképp kevésbé, mint aki a Zsivány-egyesbe futott bele –, mert a karakterek elragadók, az ifjú Han Solónak van sármja (elhisszük neki, hogy ha megnő, Harrison Ford lesz belőle), a csajának szexepilje, Chewbaccának cuki bundás arca. Woody Harrelson lehengerlően hozza a vadnyugati westernhőst, a Lando Calrissiant alakító Donald Gloverrel pedig túlestünk az első pánszexuális coming outon is. Az a csoda, hogy csak most, mikor a ’70-es évek óta a sokszínű- ség egyik szószólója volt a Lucas-mű, de Harry herceg is csak most vette el Meghant, a világnak meg kellett érnie a történelmi pillanatra.
A forgatókönyv kimeríti a sok hűhó semmi- ért bűntettét, még az erő is aluszik, de a háttérben nagy építkezés folyik, hogy a folytatásban már összeérjenek a fősodorral, így gazdagítva a grandiózus mitológiát egy újabb wikipédia- (wookiepédia) oldallal, amit Ron Howard, illetve a Kasdan író-producer dinasztia becsülettel, bár kissé félszívűen filmmé szerkesztett, gondosan ügyelve arra, hogy véletlenül se öltözzék túl a jedik királyi családjának trónörököseit. Ha lett is volna olyan tervük, hogy bármit forradalmasítsanak, nem ez volt a feladat, hanem az akol langyosra lehelgetése a bevételhozó báránykák testi-lelki wellnesséhez.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
