Csak az a vég, csak azt tudnánk feledni – mondhatnók, mint Ádám a Tragédia végén. De nem tudjuk, s nem is hagyják. Pedig oly szívesen neveznénk Facebook-os Forradalomnak, s ujjonganánk a demokrácia remélt győzelmének a legnagyobb, kulcsfontosságú arab országban.
Ha valahol, Obama Fehér Házában rémisztőek e kísértetek. Már csak azért is, mert hazai politikai ellenfelei, a tavaly őszi részsikertől megittasult és a jövő őszi kiakolbólításra készülő republikánusok már régóta második Carterként bánnának el a külvilággal „túl puha” elnökkel. S hát Carter – túszdrámába torkoló – kálváriája a teheráni forradalommal kezdődött. Kedden az unió helyzetéről szóló üzenetében az amerikai elnök még szót sem ejtett Kairóról, csak a tunéziai demokratikus erőket bátorította, s Clinton külügyminiszter az egyiptomi stabilitás fontosságát hangsúlyozva szinte zöld utat adott Mubarak rendcsinálásának (ővele Obama kínosan jó kapcsolatokat ápol, most viszont már telefonon „megintette”). Persze, Washingtonnak nyilván el-Baradei még inkább megfelelne, ha ő lenne képes biztosítani a kulcsállam stabilitását. Csak nehogy az legyen, mint párszor az elmúlt évtizedekben, a 2012-es elnökválasztás perdöntővé formált kulcskérdése, hogy „ki vesztette el Egyiptomot” (amint korában Iránt, Kínát)?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!