Kevés magyar tudna megnevezni kirgiz vagy kazah embereket, feleleveníteni az ázsiai országhoz fűződő élményeket, vágyakat.
Ugyanez a nyugati világgal könnyen menne. Orbán Viktor miniszterelnök mégis azt mondta a héten Kirgizisztánban, hogy a türk országokkal ápoljuk a rokonságot, fantasztikus sikereik, gazdasági és politikai fejlődésük miatt pedig ma már dicséret, ha keleti népnek nevezik a magyarokat. Kevéssel korábban Kazahsztánban köszönte meg a vendéglátást azzal, hogy „amikor Brüsszelbe utazunk, nincsenek ott rokonaink. Viszont amikor Kazahsztánba jövünk, itt rokonokat találunk. Eléggé furcsa érzés, hogy az embernek Keletre kell utaznia, hogy otthon érezze magát”.
Nehezen tudok elképzelni magyart Orbánon kívül, aki otthonosabban érezné magát Kazahsztánban, mint az Eiffel-torony tövében, a Szent Márkszékesegyházban, a Mariahilfer Strassén, netán a prágai óvárosban.
Viszont kevesen tudják ezt olyan jól, mint Orbán Viktor, akiről sok minden elmondható, de az nem, hogy tájékozatlan volna az itteni gondolkodásról.
Akkor miért az ország polgárainak nevében tett – most például „a magyarok Attila kései leszármazottainak tekintik magukat, a hun-türk eredet alapján állnak, nyelvük a türk nyelvekkel áll rokonságban” – diplomáciai rajongás, ahányszor csak keleten jár 2010 óta?
Alig több mint tíz éve ennek az ellenkezőjét gondolta. 2007-ben a Kossuth téri október 23-i nagygyűlésen vagyunk. Ott még ezt mondta: „Az államalapítás óta Magyarország nyugati ország, amely saját jószántából sohasem akar többé a Kelet része lenni. Éppen azért jöttünk ide, mert ott már nem találtuk a helyünket (…) A keleti politika nem tűri az önállóságot, nem tűri a függetlenséget, és nem tűri a szabadságot. Felszámolja az emberek független életét védő védvonalakat. Vagyontalanná tesz, elszegényít, kiszolgáltatottá vetkőztet, ha kell, megfélemlít. A hatalomtól függő élet láncába fűz. (…) Mindig is harcoltunk az áldemokrácia ellen, ahol az élet rendjét az emberek helyett a hatalom szabja meg, a hatalom önkénye működteti, ha érdekei úgy kívánják, hazugsággal, csalással, maffiapolitikával, ha kell, erőszakkal is.”
Azóta viszont immár keleti szél fúj, keleti csillag ragyog a világgazdaság egén és a Kelet az új világgazdasági rend kulcsszereplője.
Minden egyes, a Keletről szóló elragadtatott nyilatkozat a Nyugatnak szóló üzenet. Nem önmagában hordozza az értelmét. Jelzi, hogy van hol megvetnünk a hátunkat a Nyugattal való hadakozásban.
Természetes közegünkkel, a Nyugattal, konkrétan most az Európai Unióval való szembefordulást látszólag a menekültekkel/migránsokkal való bánásmód eltérő értelmezése okozza. Valójában azonban Orbán Viktor 2010-es hatalomra kerülésének első hónapjaitól kölcsönös a feszültség. A költségvetési hiányt Orbán kérése ellenére sem engedték elszaladni, utána a médiatörvény, az alaptörvény, a bírák és az Alkotmánybíróság elleni kormányzati-parlamenti fellépés egyaránt uniós testületi tiltakozásokat váltott ki. Az elmarasztaló Tavares-jelentés, sorozatban kötelességszegési eljárások, különböző testületek elmarasztaló véleményei jönnek egymás után.
Így jutottunk el odáig, hogy a jövő héten tárgyal az Európai Parlament a Sargentini-jelentésről, amely az Európai Unió értékeinek súlyos sérelmét veti Magyarország szemére, és ezért a szervezet történetében példátlan szankciókat javasol. A jelentés a bizottságokban nagy többséggel ment át.
Maga Judith Sargentini, holland zöldpárti képviselő jelentésének előzményeit így foglalja össze: „Az Európai Parlament 2011-ben tette közzé első állásfoglalását az alapvető jogok magyarországi helyzetéről (az új médiatörvény kapcsán). 2013-ban a parlament megszavazta »Az alapvető jogok helyzetéről: magyarországi normák és gyakorlatok« című igen alapos jelentést, majd nyomon követte a helyzet alakulását. Továbbra is azt kértük a Tanácstól és a Bizottságtól, hogy tegyenek lépéseket, ám nem jártunk sikerrel. A Bizottság csak 2014-ben ismertette a jogállamiság EU-n belüli védelmére szolgáló keretet. Az lett volna logikus, ha ezen új mechanizmus alapján kezdődik párbeszéd Magyarországgal a jogállamiságról. Mivel ez nem történt meg, a parlament 2017 májusában utasította az állampolgári, jogi, bel- és igazságügyi bizottságát, hogy készítse el ezt a jelentést.”
Nem alkalmi konfliktusról, a menekült- vagy Soros-ügy új dimenziójáról van szó, hanem arról, amit Orbán Viktor 2014-ben úgy foglalt össze, hogy Magyarország illiberális államot épít. Az unió viszont ezt nem fogadja el. Sok keleti állam igen.
Ezért érezheti otthonosan magát Orbán abban a térségben. És ezért érzik mások kevéssé otthonosan magukat itthon.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
