Jobb volna élni messze sivatagban, / vagy lenn rohadni, zsíros föld alatt, / mivel beírtak mindenféle Könyvbe / és minden módon számon tartanak” – írta Kosztolányi 1924-ben.

 

„Szivünk, mig vágyat érlel, nem kartoték-adat” – „válaszolt” József Attila több mint tíz év múltán a Levegőt! című versében.

„Alantas vállalkozás a Figyelő listázása” – írta nemrég közleményében a konzervatív tudósokat tömörítő Professzorok Batthyány Köre.

Legyen a keret ez a három idézet a listázás évszázados rutinjáról szólva. 

Mert ide tartozik az 1922 utáni, a Trianon-sokkban született B-listázás is, mely alapján kommunistaszimpatizánsnak tartottakat, zsidókat és nőket, 26 ezer közalkalmazottat bocsátottak el, részben azért, mert kellett a hely az elszakított területekről az anyaországba áramló embereknek. Majd újra és újra kellett másoknak is.

A II. világháború után nyolcvanezer embert kergettek el állásából. Politikai tisztogatás és az új erők területfoglalása íratta a névsort. 

A legtöbb listázás háborúk utáni, politikai értelemben önkívületi állapotban történt. Ma, amikor egy pártszövetség harmadszor egymásután kétharmados többséggel nyer, ellenzéke szétesőben, külföldi ellenfele pedig csak annyi van, amennyit keres magának, a háborús logika indokolhatatlan. 

De itt van.

Néhány nappal a választások után a Figyelő megjelentetett egy majd’ 200 nevet számláló listát fenyegető bevezetővel. Szerintük a Soros-zsoldosok lennének ők. Valójában jogvédők, tanárok, tudósok.

A Magyar Tudományos Akadémia elnöksége április 17-i ülésén egyhangúlag elfogadhatatlannak minősítette „a magyar történelemben különösképpen rossz emlékű, ártó listázásokat”.

A miniszterelnök arra biztatta az újságírókat, hogy tegyenek meg mindent a tényfeltárás érdekében.

Nem tudjuk, rá hallgattak vagy belső parancsra, de a Magyar Idők Mégis kinek a diktatúrája? címmel még tavaly kezdett sorozatot, hogy bebizonyítsa, az állam ma is elsősorban balliberális művészeket támogat. A szerző, Szakács Árpád néhány napja elérkezettnek látta az időt, hogy e sorozat részeként írók mintegy ötvenfős névsorával támadjon elsősorban Pröhle Gergelyre, a Petőfi Irodalmi Múzeum egyébként Fidesz-kötődésű vezetőjére, de úgy általában is, a kormányzati kultúrpolitikára. Mert, íme, balliberálisokat támogatnak.

Ez klasszikus „ártó lista”, mely folytatja a sorozat előző részeiben felsorolt színházi és filmes emberek névsorát.

A szerző a Népszabadságot likvidáló és a vidéki napilapokat bekebelező, Mészáros-féle Mediaworks kiadó központi szerkesztőségének vezetője. 

Tekinthetnénk központi üzenetnek is a listáját is, de önszorgalmú kezdeményezés is lehet.

Sok jel szerint azonban egyre többen gondolják azt, hogy a listák végtelenítése következhet. Ha belegondolunk a Kubatov-listák nyilvánosságra került darabjára, a helyzet szorító. Ez civil emberek sokaságának szellemi kötődéseit, tulajdonságait lajstromozza. Létezik tehát lista, amelyről besorolhatnak egy lebutított séma tetszőleges rekeszébe, ha például állami állásra kandidálunk, pályázatra jelentkezünk.

Schilling Árpád reagált. A nemzetközi szinten is számon tartott színházrendező – Orbán Viktor elégtétel vételét ígérő beszédére is hivatkozva – feleségével együtt elhagyta az országot. Sárosdi Lilla a szexuális zaklatásokat feltáró hazai #metoo mozgalom emblematikus személyisége. Schilling Árpád a feltételezhető politikai zaklatások elől ment el. Nyilván csendben mások is mennek.

Amit az életösztönük súg – ebbe nem lehet beleszólni. 

A másik oldal azonban védett körülmények között dönt arról például, hogy készít-e listákat, keres-e ellenséget, hogy bizonyítsa hűségét, odaadását. Reményeim szerint a civil kurázsi is megjelenik. Még a passzivitás is a bátrak közé emelhet. Nem azzal, hogy nem készít valaki listát, mert jóérzésű ember ilyet eleve nem tesz, hanem azzal, hogy nem vesz róla tudomást.

De mert a listák itt vannak, egy kínosan durván fogalmazó szerzőt is idéznék: „aki ilyen listákat tesz közzé, az számíthat a megvetésre, a tiltakozásra, a leköpésre. Ha nem tetszik, akkor meg el lehet takarodni. Hátra se nézve, örökre – és vihetitek magatokkal az összes listátokat, gazemberek.”

Nem mennék végig az 5 évvel ezelőtti, ártalmatlan HVG-s névsor (a tankerületi igazgatók nyilvános egyházi kötődéseit gyűjtötte össze) miatt szitkozódó Bayer Zsolttal, nem gondolom, hogy bárkinek takarodnia kellene innen, pláne nem, hogy aki hibázik, az gazember, de az igaz, hogy aki olyan listákat készít vagy közzétesz, mint amilyenekről írtam, megvetésre számíthat.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!