Két sztárriportert és újságjukat tekinti a külvilág az elnökbuktató Watergate-botrány hőseinek, holott az igazi főszereplők a szakmájuk elveihez és függetlenségükhöz ragaszkodó jogászok voltak, közöttük is a washingtoni szövetségi bíró, John Sirica. Becenevén „Maximum John”, mert konzervatív felfogásához híven a maximális büntetési tételeket szabta ki a vétkezőkre, rettegtek is tőle a főváros bűnözői.

 
Avar János

Így tett akkor is, amikor kíméletlen szigorral rótta ki a hosszú börtönéveket az addig felső kapcsolataikról csukaként hallgató Watergate-betörőkre, meg is nyitva ezzel egyikőjük száját, ami aztán elindította a Nixont maga alá temető lavinát. Jó bíróként Sirica nem vette be, hogy pár ember „csak úgy” betör és poloskákat helyez el a demokrata pártirodában, s mit sem törődött azzal, tetszik-e ez a Fehér Háznak, vagy sem. Miként később is makacsul újra meg újra beidézte a hírhedt (az elnökre terhelővé vált) magnószalagokat, ezzel téve lehetetlenné megsemmisítésüket, hiszen a bűnjel eltüntetése szintén törvénysértés. A Fehér Ház ismét csak hasztalanul ágált, s végül a Legfelsőbb Bíróság Siricának adott igazat, rá pár napra Nixon le is mondott.

Nincs demokrácia szólásszabadság, többpártrendszer és az ugyanennyire alapvető bírói függetlenség nélkül. Márpedig, ha a bíráknak akár csak tekintettel kell lenniük a kormány kívánalmaira, vége a polgárok és a hatalom törvény előtti egyenlőségének, a szabad társadalom lényegének. S csak a hatalomtól függő bíróságokon lehet koncep­ciós pereket rendezni, az (előélete okán) Rákosiék markában lévő Olti Vilmos eleve nem lehetett John Sirica. Nem véletlen, hogy – aligha függetlenül az ötvenes évek (angolul találóan) „látványperei” nyomán ’56 után már a diktatúrában is akadtak bírák, akik inkább lemondtak, de nem vállaltak szerepet a megtorlásokban.

Ezért rúg öngólt az orbáni hatalom, amikor átlátszó trükkel lefejezi a bírói kart, s majd nyilván a – klasszikussá vált kifejezéssel – „Fidesz-közeli” jogászokkal tölti fel a bírósági vezérkart. Attól fogva ugyanis koncepció gyanúja lengi majd be minden olyan pert, amelynek politikus, közszereplő a vádlottja, pláne akkor, ha a vádhatóság élén a kormánypárt korábbi politikusa áll. S ne tévedjenek pártunk és kormányunk öntelt vezetői: készül majd erről a korról is a Tanúhoz hasonló film, a legendás kiszólással: ez nem a vallomás, hanem az ítélet.

Címkék: költségvetés, kommentár, Alberto Contador, Alberto Contador, Fidesz

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!