Amerika a Második Kiegészítés csapdájában vergődik, s esély sem látszik kiszabadulására. A 18. század végi viszonyok közt elfogadott alkotmány az alapjogok közé sorolta a fegyvertartás korlátozhatatlanságát, ráadásul sokféleképpen értelmezhető megfogalmazással.
Az alkotmányértelmező főbíróság elé már nemegyszer kerültek ilyen-olyan korlátozó törvények azóta, egyfolytában zajlik a jogi és politikai harc, kivált az újabb és újabb szörnyű tömegmészárlások nyomán, de aztán lényegében minden marad a régiben. A 2-es csapdájából ugyanúgy nincs menekülés, mint a 22-eséből.
Mert kérlelhetetlen foglár a fegyverlobbi, amely szemmel tartja a – túlnyomóan a jelenleg törvényhozási többséget alkotó republikánus – politikusokat.
Akkurátusan figyeli, miként szavaznak, s jaj annak, aki rossz bizonyítványt kap az NRA-tól (Nemzeti Fegyverszövetség): számíthat rá, hogy újraválasztási próbálkozásakor már a jelöléskor bőségesen pénzelt ellenfelet kap. S persze hazaárulónak minősítik. Az 1871-ben alapított és a fegyvergyártók meg árusítók, de ötmillió(!) tagja által is fenntartott szervezet a washingtoni Capitolium három legbefolyásosabb lobbija közé tartozik. Nemcsak a korlátozásokról döntő kongresszusban lobbizik, hanem a társadalomban is: a lövészklubok és baráti társaságok hálózata befonja az országot. S toborozza a híveket az NRA fennen hangoztatott elvének: „nem a fegyverek ölnek, hanem az emberek fegyverekkel”.
Az Egyesült Államokban több lövészklub és fegyverbolt van, mint McDonald’s.
Minek tagadni: a fegyvertartás népszerű Amerikában, ahol majd' háromszázmillió lőfegyver van magánkézben, amennyi felnőtt lakos. S főként a gyéren lakott, a két partvidék közti államokban ragaszkodnak körömszakadtukig e jogukhoz, legfeljebb minden tömegmészárlás után imádkoznak: az országban tízből kilenc(!) napon terítenek le egyszerre legalább négy embert golyóval. Ez is ördögi kör: a félelem az önvédelmi reflexet is erősíti (vidéken az egymástól pár száz méterre lévő házakban kiváltképp, s kétségtelen, hogy felbátorítaná a bűnözőket, ha nem kellene puskára számítaniuk). Ez nyom annyit a latban, mint a vadászati szenvedély, s a terrorakciók éppenséggel fokozták: húsz éve feleannyian indokolták a fegyvertartást önvédelmi okokkal, mint a friss felmérésekben.
S amint a (főleg keleti parti) államok fegyverviselési tilalma sem sokat, fabatkát sem ér a fegyvervásárlók – bűnügyi és mentális – ellenőrzése: ezeket könnyű kijátszani, s hát a Las Vegas-i mészáros makulátlan polgár volt. Az ő arzenálja láttán a republikánusok (nyilván a lobbi „engedélyével”) most hajlanak a sorozatlövők kereskedésének korlátozására (potom száz dollár a gyorstüzelést segítő szerkentyű), de aztán nyilván semmi többet. Picit él a remény, hogy a mégiscsak (tiltó) New York-i elnök megrendülésében ebben is alkut köt a korlátozó demokratákkal, de hát Trump tábora csupa fegyerlobbista.
Kampányában Hillary Clinton korlátozáshívő főbírói kinevezéseivel riogatta őket, s botrányt kavarva pedzegette, hogy ez esetben netán a „2. kiegészítés emberei” tesznek majd valamit, ami utalás merényletre vagy zavargásokra. E tavaszon, már elnökként az NRA országos gyűlésén fennen hirdette, hogy „nyolcéves támadás” a fegyvertartás ellen a demokrata korszakkal véget ért. Nem mintha e támadás bármit is elért volna, lévén a törvényhozási többség a fegyverlobbi és fegyverpárti szavazói által túszul tartott republikánusoké. Ellenben a Trumpot támadóknak mindig gondolniuk kell a „2-es embereire” is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!