Archimédesz egy szilárd pontot kért, amelyből kiforgatná sarkaiból a Földet. Oszama bin Laden rálelt e pontra az építészetileg amúgy példásan szilárd, százemeletes New York-i Világkereskedelmi Központ két – a nyugati kapitalista világ szimbólumának is tekintett – felhőkarcolójában, amelyeket terroristák vezette repülőgépekkel lerombolva, tényleg kiforgatta sarkaiból a nemzetközi életet. Amerikáét bizonyosan. Mindenekelőtt lerombolta az amerikaiak – két óceán, két békés, gyenge szomszéd biztosította – két évszázados önbizalmát sebezhetetlenségükben.
Pearl Harbor a messzi óceánban volt, most először érte brutális támadás a szárazföldi Amerikát, ezreket legyilkolva. Ami a hidegháború szovjet rakétáinak korszakában csak elvi fenyegetés volt, az reálissá vált, meg is változtatva nemcsak az amerikai mentalitást, hanem a hétköznapi életet is. Sorra vezették be az óvóintézkedéseket és intézményeket, s jellemző módon kialakult a túlbiztosítási mánia, külföldinek bejutnia az Államokba immár tortúrával jár (a sors fintora, hogy az új rém, az Iszlamista Állam terroristáinak tetemes része amerikai állampolgárként ottani útlevelet birtokol). Létrehozták a mindent szabályozó Hazabiztonsági Minisztériumot, átszervezték a titkosszolgálati rendszert, a Patrióta Törvénnyel pedig csúcsra jár a saját polgárok elleni gyanakvás. S hát a 9/11 mentalitás következménye a guantanámói terroristabörtön, a két megtorló közel-keleti háborújának túlkapásaival együtt.
De ha nem is minden a 9/11 hatása, a világpolitikát is alapvetően megváltoztatta, lévén Amerika annak legerősebb szereplője.
A Bush-kormány jogos megtorló háborúja az afganisztáni terrorista bázisok felszámolására és ostoba bosszúháborúja Irakban szintén nemcsak e térségekre hatott ki. S az Oszama helyett Szaddám Huszeinre koncentráló téves washingtoni politika, a megfeneklés az iraki kátyúban hamar visszahozta a 9/11 pillanatában megszűnt „vietnami szindrómát”.
Az Amerikára bénítóan ható – és a világpolitika „rosszait” felbuzdító – nem diszkrimináló háborúellenes óceánon túli közhangulatot, amely gyakran a főszereplőt teszi statisztává. Holott az Európai Unió tehetetlenkedése (ugyanúgy, mint a hidegháborúban) nélkülözhetetlenné tenné ezt a vezető szerepet, még az öreg kontinens válságaiban is. Itt a mentőövnek remélt közös pénz kolonccá vált a nyakban, a sokfelé húzó unió megint nem egyenrangú partner. Kivált a nagy 2008-as pénzügyi válság óta, amely stílszerűen (ellentétben a hajdani Nagy Válsággal) már az Újvilágból kiindult monetáris cunami lett.
Majd másfél évtizeddel a 9/11 után sem Amerika, sem a világ nem nyerte még vissza egyensúlyát. S a terrorizmus új, mindennél átfogóbb, veszedelmesebb változata éppen a közel-keleti 9/11 háborúk teremtette vákuumok következményeként ismét sokkhatással fenyegeti a fejlett országokat. Elég egy új dátum, egy új nagy terrortámadás a Nyugat valamely jelképes pontján, s az új „per-szám” nem kiiktatja az előzőt, hanem ahhoz kapcsolódva forgatja ki sarkaiból újfent a világpolitikát, ma még be nem látható – és a 9/11 után történtekből sem kiszámítható – következményekkel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
