Bismarck szerint sohasem hazudnak annyit, mint esküvő előtt, háború alatt és vadászat után. A harci felek állításait ezért kell kételkedve fogadni, kivált, ha nem annyira a túlzás szándéka, hanem a tények tagadása motiválja őket. Putyinra azonban nemcsak a NATO légifelvételei cáfolnak rá, hanem a saját szóhasználata is. Korábban az oroszokat és ukránokat „gyakorlatilag egy népnek” nevezte és a válságban érintett délkelet-ukrajnai területet Novorosszijának, vagyis Új-Oroszországnak, ami amúgy a cári időszakban dívott.
Elemzői körökben vitatárgya, hogy az orosz nacionalisták melyik áramlatához tartozik, de nem kétséges azok meglovagolása. Amivel persze azok túszává is vált, minél jobban növelte népszerűségét az általa serkentett nacionalista hullám, annál kockázatosabb azt cserbenhagynia (talán ismeri De Gaulle felettébb hasonló dilemmáját az algériai válságban, megrökönyödött nacionalista híveinek dühét és merényletkísérleteit). Hiszen látnia (tűrnie) kellett a kijevi kreatúráját, Janukovicsot megbuktató ukrajnai megmozdulásokat, s tudhatja, hogy ez megmozgatta a moszkvai ellenzéke fantáziáját is. Előre kell menekülnie. Ukrajnai szakadárjai vesztésre álltak, a határon túli kardcsörtetés már nem volt elég.
Két határt is átlépett Putyin, amikor az ukrajnai szakadárok támogatására immár orosz egységeket is bevetett: két országét fizikailag és – alighanem ez a vészjóslóbb – a világháború óta kialakult nemzetközi normarendszerét átvitt értelemben. Államok sem kis, sem nagy területeken nem hatolhatnak be a másik területére, azt erővel nem szerezhetik meg. Mindkettő agressziónak számít. S olyan precedenst teremt, amely világméretekben destabilizálhatja a nemzetközi kapcsolatokat, a II. világháború után létrejött világrendet, amelyben a kelet-nyugati konfrontáció ellenére konszenzus volt a határok sérthetetlenségében, lévén az túl sok állam nemzeti érdeke. Különben ennek a világrendnek a legélesebb szembenállás éveiben is közös garantálója volt (olykor titkos egyezségekkel) Moszkva és Washington: mindkét helyen tudták, hogy az esetleges láncreakciók óhatatlanul eljutnak hozzájuk.
Nem véletlen hát az európaiaknak engedményt tenni nem hagyó amerikai reagálás. Nincs új hidegháború, de a nagyhatalmi pókerparti arra emlékeztet, s ezért Washington is példát statuál. Míg a hidegháborúban maga Moszkva, atomarzenálja jelentette a fenyegetést, most – az erőviszonyok alapvető módosulásával – az Európától Délkelet- Ázsiáig ható precedensteremtés. Ha ezt Putyin megúszná, s csapatai ottmaradhatnának, azzal de facto ellenőrzése alá vonhatná Ukrajna ipari gócait, s akként a mainál függőbbé tenné az éppen az orosz függéstől szabadulni próbáló országot. Friss hírek szerint Kijev immár nyíltan a NATO karjaiba menekülne. Jellegzetes önsorsrontó módon, Putyin annak megvalósulását gyorsíthatja meg, amit el akart kerülni. Hogy fogja ezt eladni a nacionalistáknak?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
