Tele az amerikai és a világsajtó a hétfői elnökjelölti vita igazi rejtélyével, amit a New York Times vezető diplomáciai szemleírója tömören úgy fogalmazott meg: „Hogyan?” Mármint miként lehetséges, hogy egy ilyen ember egyáltalán eljuthasson az Ovális Iroda küszöbéig?
Thomas Friedman publicista kollégái szinte versengenek a lekezelő hasonlatokban, s Trump sokakat emlékeztet a kakaskodó kamaszfiúra, aki a legrosszabb módon próbál imponálni az általa amúgy lenézett lányoknak. Nehéz is elképzelni, hogy sok női szavazó szívébe lopta volna be magát, amikor eszébe sem jutott megbánni korábbi, a nőket sértő kijelentéseit, amivel persze feladta a labdát Hillarynak. Aki egyébként is taktikusan terelte hiú ellenfelét egyik csapdából a másikba, mivel e jellegzetes macsó egyszerűen képtelen elengedni a füle mellett bármilyen bíráló véleményt, muszáj tüstént visszatámadnia, ha tetézi is vele a baját. Lelazsálta a szövetségi adófizetést? Mert olyan ügyes vagyok – dicsekszik, feledve a tisztes adófizetők millióit, no meg azt is, hogy az adót beszedő állam első embere szeretne lenni.
Tévedett a tévéshow bajnoka, amikor azt képzelte, hogy a republikánus elnökjelöltek vitáiban bevált trükkel megél egy ilyen másfél órás szópárbajban is (és még csak fel sem készült rá, szemben a pedáns Hillaryval). Tucatnyi, de még a végén is több vetélytárs karéjában lehetett sikeres közbeszúrt és szándékosan becsmérlő jelzőket aggatva rájuk. Egy láthatóan okos nővel szemben nem volt elég a kocsmába illő okoskodás. Folyton képeket vágott és számtalanszor közbevágott, nehezen viselte el, hogy csak a vitára bejövet veregethette fölényesen e nő vállát. A szópárbajban belé szurkálták a tőrt, s tette ezt Hillary finom gúnnyal, de a fölényeskedést elkerülve hol mosolyogva, hol derűs kacajra fakadva. S még riasztóbb volt a világpolitika ismerői számára, hogy Trump azt mennyire nem ismeri. Ezért írta Friedman, hogy „egy ilyen embert megválasztani őrültség lenne”.
Márpedig egyelőre sokan fenekednek, hogy igenis, rá szavaznak, közte olyanok is, akik maguk is tisztában vannak fogyatékosságaival. Elégedetlenek mindennel és tiltakozni akarnak, s képesek lennének tényleg bejuttatni ezt az embert az Ovális Irodába, lesz, ami lesz felkiáltással. Avagy a tudatalattiba szorított nőellenességgel: másutt pártok élén álló nők kerültek a kormányrúdhoz, itt azonban mindenkinek rá is kellene szavaznia arra a nőre. Elnöknek és – főparancsnoknak.
Szaporodnak a cikkek az amerikai sajtóban arról, hogy Hillary igazi hátránya női mivolta. Trump próbálja is az elnökséghez gyengének beállítani, amire a magabiztos nő, vagdalkozó férfi vitája eléggé látványosan rácáfolt.
De továbbra is gond, hogy a legfiatalabb felnőttek, a demokrata vetélkedőn a baloldalibb Sandershoz húzó „ezredfordulósok” meg Hillary jelöltségét nem képesek megemészteni, s dacból – esélytelen – harmadik párti jelöltekre ígérnek voksolni. Ezért szorosak most a felmérések, felidézve a másfél évtizeddel ezelőtt történteket, amikor a magukat balosnak vallók „kiszavazva” segítették be ifjabb Busht a Fehér Házba. De erre e huszonévesek, akkor gyerekek, talán nem is emlékeznek. Viszont e hétfői tévévitára remélhetően csak fognak november 8-án.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!