Stílszerűen jogi nyelven szólva, már alapos gyanúval illetik hazánkat, hiszen a fő patrónusunknak számító jobboldali német kormánypárt szónoka is osztotta a Bundestag (példátlannak mondható) „magyar vitájában” elhangzott aggodalmakat, de még nem ültetné országunkat a vádlottak padjára, a vádemelés a brüsszeli uniós bizottság kilátásba helyezett vizsgálatától függ.
Ezzel az Európai Parlament baloldali elnöke is egyetért, ő is „százszázalékos” jogi bizonyítékokra tart igényt, ám azért hozzátette, hogy az unió nem maradhat néma, amikor egy tagállama „keresztülgázol” az alapvető európai értékeken. S hogy ez már a jobboldalon is dereng, azt a német jobboldal kisebbik pártjának (és Orbán eddigi bajor bázisának) megnyilvánulásai bizonyítják: elébb a müncheni tartományi parlament elnöke mutatott ajtót budapesti kollégájának, pénteken pedig európai parlamenti képviselőcsoportjának vezetője kérdőjelezte meg a magyar alkotmány friss módosításait.
Egyre hosszabb és naponta bővül a velünk kapcsolatban aggódó partneri potentátok száma, már a német kancellár is helyesli a szigorú vizsgálatot és megrovóan teszi hozzá, hogy a kétharmados többséggel nem szabadna visszaélni. Vagyis szakadozik a néppárti védőháló, Orbán minden ellenvetésre lesújtó bunkójából bumeráng lett, az unió (szintén jobboldali) jogi biztosa már a forrásmegvonások büntetését is szóba hozta azokkal szemben, akik az alkotmányt holmi, akár félévente megváltoztatható játéknak tekintik. Az Alkotmánybíróság móresre tanítása több mint bűn volt: hiba, mert túl látványosan tanúsította az Orbán-kormány nem európai jogfelfogását, ezt már a jobboldali pártcsaládban sem lehet mentegetni, amit még kínosabbá tett, hogy a francia és az osztrák szélsőjobb viszont látványosan üdvözölte. Vissza kell térniük „az európai jog talajára” – üzeni a Rubiconon átgázolóknak a konzervatív osztrák alkancellár.
Mind kevésbé sikeres tehát a pávatánc, noha még most is lejtik. A kormányfő brüsszeli sajtótájékoztatóján tovább dacol (és láthatóan fogalma sincs róla, hogy a bírálókat tájékozatlannak minősítő gúnyolódása mennyire hasonlít a rossz rezsimektől megszokott reagálásokhoz), külügyminisztere pedig siet tudatni változtatási készségünket. Ami persze csak igazolja az uniós biztos véleményét: játékszerként kezelik a saját alaptörvényüket, hiszen annak tudatában erőltették módosításai megszavazását, hogy majd úgyis újfent ki kell igazítani, ha nem akarnak szankciókat. S nem észlelik, hogy Európának – benne jobboldali politikusainak is – mennyire elege kezd lenni a pávatáncosból, aki szemrebbenés nélkül szegi meg korábbi ígéreteit, csinálja vissza engedményeit, hogy aztán újakkal próbálja leszerelni bírálóit. Vagyis a bűvös (valójában csak parlamenti és nem lakossági támogatást tükröző) kétharmaddal nemcsak idehaza él vissza, hanem az ezt természetesen respektáló demokratikus partnereivel szemben is, miközben annak bűvhatása a választások közeledtével csökken. S e mostani kontinentális meggyanúsítás jelezheti nekik, hogy hiába is próbálnának csalással nyerni a választásokat: akkor sebtében ültetnék őket (és sajnos hazánkat) a vádlottak padjára.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!