Megerősítette a kormányszóvivő azt a lapértesülést, hogy az amerikaiak „informálisan” érdeklődtek az iránt: benne lennénk-e harci járművek, köztük tankok idetelepítésébe? Hivatalos kérés nem érkezett – tette hozzá, holott ő persze tudja, hogy arra csak akkor kell számítani, ha a washingtoni tapogatózás kedvező budapesti fogadtatásra talál.
Az amerikai diplomácia ismeri a játékszabályokat, nem akarhatja kínos helyzetbe hozni magát, de sokkal inkább szövetségesét, amennyiben az ki szeretne térni az ajánlat elől. Ami a híres mondással több mint bűn lenne: hiba. Hiszen a NATO-elkötelezettségünket tenné kérdésessé, s hozzá értelmetlenül. Ezt csak a sietve megnyilatkozó és az atlanti tagságot ellenző (és jószerivel oroszpárti) szélsőjobb szeretné, persze azzal a jól hangzó érvvel, hogy „ki kellene maradnunk” ebből – a nyilvánvalóan Ukrajna miatti – konfliktusból. Mintha bizony ki lehetne maradni akkor, amikor már a tankok is szerepet kapnak! Hadd emlékeztessem újsütetű „gaulle-istáinkat” arra, hogy igazi háborús helyzetben, a kubai válság napjaiban De Gaulle elsőként zárkózott fel Amerika mögé.
Amúgy tagadhatatlanul ironikus, hogy a hajdan a csurkisták által kitalált „tankok után bankok” szólam ekként fordulna meg, ha csupán pár tucat harci jármű idejövetelével is. Természetesen ezek a tankok, miként más kelet-európai NATO-tagállamokban repülőgépek, vagy éppen amerikai harci egységek csak jelképes jelentőségűek, igazi hadakozásban aligha lenne perdöntő szerepük. De nem is arról van szó, hanem éppen a legnagyobb atlanti hatalom (és a NATO biztonsági garantálója) szimbolikus jelenlétéről, amit a moszkvai vezetés nem hagyhat figyelmen kívül. A kelet-nyugati hidegháború idején az NDK területével körbevett Nyugat-Berlin katonailag tarthatatlan lett volna az ott állomásozó szovjet hadosztályok rohama esetén, ám az amerikai erő jelenléte egyértelművé tette, hogy kész helyzetet csak úgy lehet teremteni, ha azokra is lőnek, ami ugye háborúkezdést jelent. S ezt még Sztálin sem merte, ő is csak – egy éven át tartó – blokáddal próbálta a várost elszigetelni, de a nyugati légihidat már kénytelen volt eltűrni, s aztán csendben felhagyni az egésszel. Azok az oroszokkal határos NATO-országok, elsőbben is a baltiak pontosan e megfontolásból tartottak igényt a közvetlen amerikai katonai jelenlétre, s az Ukrajnában történtek nyomán jó okkal (a szakadár „önkéntesek” Moszkvától való függetlenségében csak azok hihetnek, akik már nem emlékeznek a koreai vagy vietnami háború ilyenjeire).
Mivel e tankokba csak kiélezett helyzetben érkezne az amerikai személyzet, jelenlétük is értelemszerűen akkor válna fontossá, ami mégiscsak hazánk elemi biztonsági érdeke. Hiszen ezért léptünk be a NATO-ba, amit az Orbán-kormányt belpolitikai nyomás alatt tartó szélsőjobb – aligha Moszkva ellenére – szeretne visszacsinálni.
Hogy éppen Ukrajna bizonyítja, mi várhat egy nem tag államra, azt most hagyjuk. Ha Orbán elveti az ajánlatot, azt csakis e nyomás okán teheti.
No meg a saját maguk által ostoba módon szított Amerika-ellenes jobboldali kampány miatt, amely nem kifogja a szelet a szélsőjobb vitorlájából, hanem csak duzzasztja azt.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
