Ha valaki a szófiai maratoni tüntetések és a parlament túszul ejtése, de főként a kora tavasszal megbukott jobboldali exkormányfő ellenzékiségbe belenyugodni nem akaró viselkedése láttán aggódni kezdene a budapesti jövő miatt, azzal nehéz volna vitába szállni. Bulgária jelene lenne a mi jövőnk?
A kilátástalan szegénység és kifizethetetlen számlák miatti februári megmozdulások nyomán kiírt májusi választásokon kiakolbólított populista Boriszov (egykor Todor Zsivkov testőre) ugyan nem áll közvetlenül a mostani, főként középosztálybeli tüntetők mögött, ám odaállt az új választások követelése mögé, annál is inkább, mert képtelen beletörődni bukásába, pártjával be sem jár a parlamentbe, vagyis bojkottálja. S mivel a májusi voks lényegében parlamenti patthelyzetet teremtett, a szocialista támogatású Oresarszki-kormány kötélen táncol (és így hallgatólagos nacionalista támogatásra is kényszerül), nem csoda, ha képtelen javítani a közállapotokon. Még kevésbé a közhangulaton, amit a – különben mindkét oldali – korrupció és a maffiamentalitás ellen általában tüntetők fejeznek ki, s ami ezúttal a most regnáló, úgy-ahogy baloldalinak mondható kormányt ingatta meg (egy kötéltáncosnak persze kötelező lett volna az óvatosság, s nem kinevezni júniusban egy ifjú, viszont rosszhírű famíliából való, már saját jogon hírhedt médiamogult éppen a nemzetbiztonság élére, amit ugyan sietve vissza kellett vonni, ám szikrának elég volt a tiltakozás tüzének fellobbantásához). S most már azon folyik, stílszerűen, a kötélhúzás, hogy az újabb választás ősszel legyen (ahogy Boriszov követeli), avagy tavasszal, amiben a megerősödni remélő baloldal reménykedik.
S bár a brüsszeli biztos Reding asszony kifejezte a – februáriakkal ellentétben – hetekig kifejezetten kedélyesen tüntetők iránti rokonszenvét, sejthetjük, hogy az EU és a NATO vezetői annyiban alighanem egyetértenek a bolgárok millióival, hogy ők is a pokolba kívánják egységesen a szófiai „elitet”. Ha talán mégsem osztoznak Bismarck egykori gúnyos véleményében, hogy a Balkán „nem éri meg egy porosz gránátos csontjait”, amit azért sem tehetnek, mert az Atlanti Szövetség történetesen éppen a Balkánon vívta első háborúját, persze (légi)gránátokkal és nem gránátosokkal… S amint a tekintélyes Economist megállapítja, a szervezett bűnözés és korrupció sújtotta Bulgária (Romániával együtt) az unió legszegényebb és legrosszabbul vezetett országa, de lakosságának – és magának az EU-nak is! – jobb belül lenniük, mint kívül kerülniük (ennyit a mi szélsőjobboldalunk „ki az unióból!” jelszaváról és kormányunk ezzel való kacérkodásáról). Belül, de hogyan? – ez itt a hamleti kérdés egy országban, amelynek (ugyanúgy pártállami gyökerű) jobboldala nem tud kormányozni, a baloldalát meg nem hagyják, ha egyáltalán képes volna is rá. Az Economist és nyilván Reding is szakértő kormányban látná a megoldást, amely reformokat hajtana végre és szembeszállna a korrupcióval, a maffiavilággal, csak az nem világos, hogy egy ilyen kabinet mely politikai erőkre támaszkodna. Évekkel ezelőtt valami ilyesmit képzelt el az egykori hazatért cár is, de ő sem tudott hidat verni, s azóta Boriszov csak szélesítette a szakadékot.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!