Hát hogyne volna ott, ha egyszer, 2011-es választási veresége nyomán Jarosław Kaczyński megígérte, hogy „lesz még Budapest Varsóban”. Már akkor is azt értve rajta, amit nemcsak az év végi világsajtó tekint egybehangzóan az „orbanizmus” megvalósítási kísérletének, hanem Spiegel-interjújában a luxemburgi külügyminiszter is, míg az Európai Parlament elnöke a jogállam elleni „puccsot” emlegetett.
A demokrácia eltorzításának budapesti folyamata az előző lengyel kormány külügyminisztere szerint gyorsított ütemben indult be Varsóban: ami Budapesten egy év alatt zajlott le, arra itt tizenkét nap is elegendő volt, az Alkotmánybíróság karanténba zárásához, követve az orbáni receptet. Mivel Kaczyńskiék is azt vallják, hogy a végrehajtó hatalmat nem szabad korlátozni, „az emberek érdeke fontosabb a jognál” – mondták is a december eleji parlamenti vitában, s a kormánytöbbségi képviselők állva tapsolták a jogállamot nyűgnek minősítő populista szólamot. Holott a nyugati világ egyik alapelve, hogy végső soron kétféle rendszer lehetséges: az egyikben a jog uralkodik az embereken, a másikban az emberek a jogon.
Miként Orbán, Kaczyński is azt a tanulságot vonta le magának első, kudarcba fulladt (és botrányos) kormányzásából, hogy még nagyobb vehemenciával kell nekiesni a hatalmát korlátozó intézményeknek, s mert már látta, hogy az Európai Unió kéztördelve, de jószerivel tehetetlenül asszisztált a budapesti „modell” létrehozásához, ő is sietve próbálná a Nyugatot kész helyzet elé állítani. Neki azonban nehezebb dolga van. Részint nincs kétharmados többsége a szejmben, tehát durvább fogásokra szorul, mint a törvényességet álszentül emlegető budapesti mintaadója. Másrészt uniós hátországa sincs igazán, lévén a – Brüsszellel éppen hadakozó – brit torykkal közös Európa parlamenti frakcióban, míg Orbánt mindmáig védi, ha morogva is a (történetesen legnagyobb) Néppárt. Viszont a lengyel „epigonnak” kedvez, hogy a hagyományos oroszellenesség és Nyugathoz vonzódás ismeretében elnézőbbek lehetnek Varsó iránt, mint a Putyinnal flörtölő Budapest esetében. Ráadásul Orbán rovásán most új, a nyugati köröket immár megzavaró tény, hogy Budapest megérkezett Varsóba, s ami – a zabolátlan nacionalizmus – csak az európai szélsőjobbnak volt minta, az egy egész térségben látszik modellé válni, ami már az unió kettészakadásával fenyeget.
A lengyel társadalom is kettészakadt, de a mérleg korántsem billent el annyira, mint Budapesten, ahol az orbanizmusnak egyelőre nincs alternatívája. Varsóban van, s máris kinn az utcán, ráadásul új középjobb demokráciavédő politikai tömörülés jelentkezett be. A felméréseken Kaczyński pártja már vesztésre áll, vagyis foggal-körömmel ragaszkodnia kell a kedvező pillanatban megkaparintott hatalomhoz. El is kezdte hangoztatni, hogy az elnök ikerfivérének szmolenszki repülőbalesetéhez való viszony a hazafiság mércéje (ő elődje, Tusk és az oroszok összeesküvését gyanítja), s ellenzőinek génjeiben(!) a „nemzetárulás tradíciója” rejlik. Ámde a vele szemben álló, egyszer már fölé kerekedő polgári erők szintén a pártállamot megbuktató Szolidaritásból erednek, s éppen mert jelentősek, ők talán nem nyugati Pilátusokra számíthatnak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!