Dicsérni jöttem Hillary Clintont, nem temetni – fordítanám meg Antonius híres mondatát, merthogy az elmúlt hónapokban megszaporodtak az őt már-már elparentálók. Ők a kedd éjszakai Las Vegas-i tévévita nyomán Mark Twainnel mondhatnák, hogy a Hillary haláláról terjesztett hírek erősen túlzóak.
Kétségtelen, hogy az eleinte a demokraták vetélkedőjében toronymagasan vezető elnökjelölt a – jobboldali ellenfelei által kitartóan sulykolt – „e-mail botrány” hatására megtorpant, sőt fokozatosan romlottak népszerűségi mutatói, kivált a jövő tavaszi előválasztások két nyitóállamában, Iowában és New Hampshire-ben. E két államban az országos átlagnál jóval többen vannak a párt balszárnyához tartozók, akiknek a (magát egyenesen skandináv típusú szocialistának valló) Sanders szenátor a szívükből beszél. Nekik üzente kedd este Clinton, hogy szívében ő is progresszív, ám olyan, aki meg is akar és tud valósítani sok mindent a szép elképzelésekből. Ennek kedvező hatása iowai kampánygyűlésén máris meglátszott: az amerikai szavazók többnyire pragmatikusak, s a demokraták zöme aligha fellegjáró elnökjelöltet óhajt, hanem olyat, aki meg is tartja Obama után a Fehér Házat.
S Hillary e tévévitában olyan egyértelműen jól szerepelt, minimális politikai hibát követve el, hogy még a konzervatív véleménymondók is csak abban reménykednek, majd a republikánus elnökjelölt hatásosabb ellenfele lesz.
Keményebb, ha úgy tetszik, kíméletlenebb bizonyára, hiszen Sanders a politikában ritka nagyvonalúsággal maga közölte: unalmas már a nem létező mailbotrányról lamentálni. Persze pár napja két republikánus honatya is elkottyantotta, hogy képviselőházi vizsgálódásuk igazi célja nem az igazság feltárása, hanem a veszélyes Hillary tönkretétele, aki e beismerést köszönettel nyugtázta. Ha a folyó FBI-vizsgálat nem talál nemzetbiztonsági kártételt abban, hogy Hillary magánszerverén levelezett, akkor tényleg megmarad e botrány ellenpárti kötözködésnek, amiben a – persze hibákat is elkövető – két Clintonnak volt része éppen elégszer.
De amint Bill is bizonyította, hogy nem az a legény, aki üt, hanem aki állja, Hillary „férfiasabbnak” hatott a négy vetélytárs úrnál, legfőképpen pedig „elnöki” svádájúnak, ami az amerikai választáson általában perdöntő (egykor a katonaság által alkalmatlannak nyilvánított Reagan ekként győzte le a háborús hős, ám nyámnyilának tekintett idősebb Busht a republikánusok versenyében). S ami a fő: bár Hillary ugyan fölényes, ám csupán pontozásos győzelmet aratott a vetélkedőben induló demokrata politikusok fölött, valószínűleg sikerült kiütnie azt, aki – Clinton visszaesése láttán – hónapok óta habozik, s akinek a CNN (persze inkább reklámfogással) be is készített egy pulpitust a Las Vegas-i kulisszák mögé. Biden alelnök nem ment el, s a keddi látvány után gyaníthatóan nem is lesz Hillary nyílt kihívója (ha netán az FBI mégis büntetőeljárást javasolna a szabálytalan levelezés miatt, az drámaian új helyzetet jelentene, és akkor az már demokrata mentőakció lenne). S elnézve a republikánus jelöltek tévévitáit, e keddi Hillarytól inkább az ottani nyertesnek lesz félnivalója, mintsem megfordítva.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!