Még mindig oda kell tenni a kérdőjelet, noha Clinton esetében ez egyre kevésbé indokolt: nemcsak ötöt nyert meg az e heti előválasztásokból, s vezet fölényesen a nyári elnökjelölő konvenció küldötteinek összeszedésében, hanem vetélytársának a matematikai esélye is mind csekélyebb. Sanders csak akkor előzhetné meg, ha a hátralévő államokban óriási különbséggel verné. Ha most kedden megismételte volna előző heti meglepő michigani sikerét két eléggé hasonló államban, Ohióban és Illinois-ban, akkor is túl nagy feladat lett volna hátránya ledolgozása, de újabb vereségei láttán ezt már csak lelkes hívei képesek elképzelni.
A demokrata balszárny – elsősorban a fiatal nemzedéket megmozgató – jelöltje azonban nem reális esélyeinek téves felmérése okán óhajt kitartani, hanem a tetemes tömegű támogatóval a párt programját kívánja befolyásolni: ha Hillary győzni akar novemberben az elnökválasztáson, nem idegeníthet el ekkora tömböt, azzal meg kell egyeznie, s neki is balra kell mozdulnia centrista pozíciójából, amint már eddig is tennie kellett. Csak így győzheti le az Obama örökségének felszámolására fenekedő republikánusokat.
Kiknek pártegysége éppen azért kérdőjeles, mert Trumpot képtelenek megállítani, s itt az éllovast elfogadni nem akarók matematikai esélye fogy vészesen. Bár az legalább még reális, mert Trump ugyan az eddigi 27 államból 18-ban nyert, de a többjelöltes küzdelemben nem a leadott szavazatok többségével. Csakhogy a pártelit reménységei – most a saját államban is csúnyán vesztő Rubio floridai szenátor – sorra elbuktak, s Trump rendíthetetlen, a jobboldalról rázúduló támadások özönében is. Az Ohióban végre nyerő ottani kormányzó (és az elit utolsó reménysége) Kasich még maradt, de ekként a hármas verseny is, ami az éllovasnak kedvez. Beletörődjenek a republikánusok a másodikba, a szenátortársai által is utált texasi Cruzba, a teapárti jobbszárny emberébe, mint kisebbik (bár sokak szerint nagyobbik) rosszba? Vagy faltörő kosnak használva őt, meggátolják Trumpot a konvenciótöbbség, az 50 százalék plusz egy küldött elérésében, amire még van reális esély, s előálljanak valakivel a szavazás második fordulójára, amikor elvben a jelölteknek elkötelezett delegátusok már szabadon dönthetnek? Kasich gyaníthatóan ezért makacs, de már hangzanak is az új nevek, legújabban Ryan házelnöké, aki négy éve Romney alelnökjelöltje volt. Mi a kínosabb és a republikánusoknak végzetesebb? – ezt itt a kérdés.
E dilemmára utal maga Hillary, aki már kérdőjel nélkül beszél párharcáról Trumppal: „olyan főparancsnokra van szükség, aki megvédi az országot és nem lejáratja, együttműködik szövetségeseinkkel és nem elidegeníti őket”. Mert Trumpról – az egész politikai elitet a pokolba kívánó szavazóin kívül – ezt senki sem hiszi, s azok a (megrémült) szövetségesek ezt immár hangosan értésre is adják. Ámde megfosztani az előválasztási sorozat élén végzőt – és a többséget kis híján elérőt – az elnökjelöltségtől, s azt akár valamelyik lemaradónak, akár a versenyben nem is indulónak adni legalább akkora politikai botrányt okozhat, mint Trump nevét a párt zászlajára tűzni. Ő maga a héten „lázadással” fenyegette meg pártját, vagyis akár saját, független lobogója kibontásával. Egy másik milliárdosnak, Ross Perot-nak negyedszázada volt pénze harmadik párti elnökjelöltségre. Amivel be is segített a másik Clinton, a férj elnökké választásába.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
