Obama percet sem várt, s Sanders tőle való távozása után közzétette az előre felvett videoüzenetét, amelyben – miként mondta: „végre” – ő is letehette a garast Hillary Clinton mellett, akinek novemberi győzelméért teljes erővel fog kampányolni. Egy országosan is többségi népszerűségű elnök főkortesként főnyeremény a demokrata vetélkedő nyertesének (a mélyponton lévő ifjabb Busht nyolc éve dehogy kérte erre a republikánus jelölt McCain).
A Clintont a posztra a talán valaha volt legfelkészültebbként és melegen magasztaló elnöki videó megjelenésekor még beszélt a Fehér Ház kertjében az Obamával kerek órát kettesben tárgyaló vesztes, s noha Sanders még most sem ismerte el e vereségét, immár a hangsúlyt Trump legyőzésére tette és arra, hogy mozgalmának célja a demokraták programjának befolyásolása.
Ha tehát a keddi kaliforniai kudarca órájában még vitatni próbálta az elnökjelöltség eldőltét, erről most megfeledkezett, s amikor közölte, hogy hamarosan találkozik Hillaryval a közös kampány ügyében, akkor valójában értésre adta, hogy nem lesz kerékkötő. Mivel szövegét papírról olvasta, azt nyilvánvalóan egyeztette Obamával, aki ennek tudatában adta fel az előválasztási sorozatban illően megtartott semleges szerepét, s állt most már nyíltan Clinton mellé.
Sandersnek persze jól felfogott politikai érdeke Clinton vetélytársából kortesévé válni, ha valóban érvényesíteni szeretné meglepően sikeres (és főleg a fiatalokat lázba hozó) mozgalmának minél több elképzelését. Már eddig is balra húzta Clintont, aki azért óvatosan őrizgette azt a centrista pozícióját, amely neki a novemberi országos többséget biztosíthatja, ám most a pártegység érdekében programpontokat és posztokat kell kínálnia Sanders táborának. S Obamával együtt tudja azt is, hogy segíteniük kell a szenátor visszakozását, hiszen a Sandersért rajongó ifjú hívek némelyike annyira belelovalta magát a küzdelembe, hogy kezdte Hillaryt Trumpnál is veszélyesebbnek látni. Sandersnek 12 millió szavazója volt, nem szabad sokukat elidegeníteni. Szerencsére, ahogyan Clinton nem támadta őt magát, ő is csak csínján személyeskedett.
Hát erre Hillary az igazi, a Donald elleni kampányban nem számíthat. Trump az elmúlt évben rekordot állított fel a személyeskedésben, amivel – főként a rájuk aggatott becsmérlő jelzőivel – sorra tette tönkre republikánus ellenlábasait.
Csakhogy a két Clintont már nehéz volna új váddal támadni (ha csak az FBI nem javasol vádemelést Hillary ellen internetes levelezésének – a republikánus sajtóban felfújt – biztonsági kockázatai miatt, amit Obama és igazságügy-minisztere visszadobhat, de bizonyosan kiszivárogtatnák). S ami a fő: Hillary és Bill „ütésálló”, három évtizede céltáblái a jobboldali gyűlölethadjáratnak. Ezért naiv a Sanders-hívők belekapaszkodása az utolsó szalmaszálba: a mostani felmérésekben a szenátor jobban verné Trumpot, mint Clinton. Ámde őt nemcsak Hillary nem támadta ádázul, hanem a jobboldal sem, hiszen az Clintont akarta gyengíteni. De Sanders elnökjelölésének másnapján beindulna a lejáratás (Amerikában sok Finkelstein van), drámaian zuhanna a tőzsdeindex, millióknak okozva veszteséget, s hetek alatt komcsit csinálnának a skandináv szocializmus helyeslőjéből, aki ráadásul adót is emelne a társadalmi igazságosság érdekében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
