Focistákra és politikusokra gyakran mondják, hogy belefulladtak a saját cseleikbe, vagyis túlzásba vitték a taktikázást.
Ez történt most a republikánusokkal, akik – nem először – az államcsőddel próbálták kicselezni a demokrata elnököt, váltig bízva abban, hogy miként 2011 nyarán is, Obama „pislog” először, tehát ő fog engedni, hiszen aligha szeretné, ha az ő kormányzása idején válna a történelemben először Amerika fizetésképtelenné. Márpedig amennyiben csütörtökig nem születik meg a törvényi felhatalmazás a szövetségi állam adósságplafonjának emeléséről, akkor az bizony részleges államcsődöt jelentene. S vele nemcsak az ország leértékelését a hitelminősítőknél, hanem kiszámíthatatlan lavina elindítását a világgazdaságban. Riadjon vissza (ezúttal is) az elnök a csőd szélén, s áldozza be legnagyobb sikerét, az egészségügyi reformot, az Obamacare-t. Ámde most meghátrálniuk a republikánusoknak kell, miután a nagy cselezéssel a saját pártcsődjük szélére kerültek. E hétvégén már javában folyik az ígéretesnek tűnő alkudozás a csütörtöki vészhelyzet elkerüléséről, s mindent elárul erről az a tény, hogy a demokraták most attól tartanak, Obama túl nagylelkű találna lenni, megkönnyítendő az ellenpárt kifarolását a maga állította csapdából.
Vészes felmérések és az üzleti világ vészjelzései józanították ki a republikánusok vezéreit, hogy kiszabadítsák végre magukat az őket is túszul ejtő „teapárti” ultrák zsarolásából. De már a „teapártiakat” pénzelő milliárdos Koch fivérek is meginogtak, hiszen a közvélemény-kutatások nemcsak azt jelezték a héten, hogy a republikánusokat ma nagyobb többség hibáztatja, mint a kilencvenes évek államszüneti csatáiban, hanem a párt népszerűsége történelmi mélypontra került, miközben az elnök, sőt az (októberi elsejei bevezetésekor még lagymatagon fogadott) Obamacare a múlt hónapihoz képest kedvezőbb számokat láthat. Ez már nemcsak csatavesztést, hanem távlati – jövő őszi kongresszusi és 2016-os elnökválasztási – stratégiai fiaskót is ígér, tehát valóban pártcsődöt. Egy e heti republikánus szenátori ebéden McCain, aki 2008-ban vesztett Obamával szemben, feltette a kérdést: ki hisz még abban, hogy az Obamacare megbuktatható? Senki nem lengette meg a karját, pedig a csata vezénylő tábornoka, Ted Cruz is ott ült. Ez felért egy kapitulációval.
Tényleg túl sok volt a csel, avagy az Obamát gyűlölőket csábító alkalom. Október elsejével a szövetségi állam bérfizetésihez kellett volna a republikánus többségű képviselőháznak is megadnia a törvényi felhatalmazást, s 17-ig az adósságplafon emeléséhez (ez a két évvel ezelőtti cselezésig rutineljárás volt). De a „teapártiak” vészemet kaptak, s azt hitték, Obama újraválasztása után is ugyanúgy enged majd, mint előtte. Ám az elnök csak akkor hajlandó alkura, ha előbb a képviselőház felhagy a zsarolással, vagyis megszavazza a „tiszta”, feltétel nélküli felhatalmazásokat. S most a józan republikánusok már abban bíznak, hogy Obama mégsem akarhat totális győzelmet aratni, s kész tényleg hosszú távú költségvetési egyezkedésre. A cselezőket kicselezték.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
