Teszt a mai Európában: mondd meg, mit gondolsz Trumpról, s megmondom, ki vagy! Hiszen elegendő felsorolni, kik fogadták ujjongva bekerülését a Fehér Házba, s kik rettegnek kormányzása következményeitől.
Nyugaton a Brexit angol főkortese, a francia, holland, osztrák meg a többi szélsőjobboldali vezér, keleten Putyin és más autokraták. S sajnos társaságukba sorolható hazánk – egyenesen „felszabadult” – kormányfője is, aki azonban hiába is próbálná rátukmálni az uniós csúcson az Európát meghatározó kollégáira, hogy Trumppal „jobb hely lesz a világ”. Ők ugyanis nemcsak az európai „Trumpokkal” állnak szemben, hanem – korántsem kockázatmentesen – a nyugati világ főhatalmának újsütetű vezetőjével. Alighanem felmérve, hogy a társadalmaikat felbolygatni próbáló populistáikkal hadakozva nem hagyhatják szó nélkül az őket fellelkesítő példaképük elképesztő, sőt döbbenetes szavait és immár tetteit. Dacolnak hát Donalddal és a helyi donaldistákkal. S ellentétben a tavalyi évvel, abból láthatóan sokat tanulva, idén ők mennek át offenzívába.
Mert Orbánra rácáfolva, rosszabb helynek látják a világot, amelyben Amerikát – a Spiegel főszerkesztőjének drámai vezércikke szerint – egy „veszélyes elnök” irányítja. Akivel szemben „abszolút szükséges” egy erősödő Európának „elkezdenie tervezni a maga politikai és gazdasági védelmét”. S ezt a főszerkesztő szerint a németeknek kell kialakítaniuk, ami egykönnyen válhat az őszi választások kulcstémájává. Kivált most, hogy a legendásan mindig óvatos Merkel fő kihívója (és a felmérések szerint immár megszorongatója) az a Schulz lett, aki éppen egy Spiegel-interjúban „nagyon is” választ adott a kérdésre: veszélyes-e Trump a demokráciára? Hiszen „a nyugati világ biztonságával játszik”, megvalósítva veszélyes kampányígéreteit, bevonva a szélsőjobboldali Bannont a vezetésbe. S ellentétben a Trumpnak a minapi máltai uniós csúcson nyíltan beolvasó, de tavasszal távozó Hollande francia elnökkel, Schulz kancellárként vagy nagykoalícióban a berlini politika főszereplője lehet.
De a párizsi elnöki palota várható új lakója is osztani fogja elődje véleményét, hogy ne akarja Trump megmondani, milyen legyen vagy ne legyen Európa. Mert erre most leginkább (Fillon megbotlása nyomán) nem a trumpista Le Pen-lánynak van esélye, hanem éppenséggel annak a centrista (ám szocialista kormányban is szolgáló) Macronnak, akit ugyan ironikus módon „francia Trumpként” emlegetnek, de nem nézetei okán, hanem mert ő is meglepte az elitet. (Persze, ha mégis a középjobb jelöltje lenne Le Pen ellenfele a második elnökválasztási fordulóban, neki is meglenne a kétharmada). Nézeteit tekintve Macron is a dacolók sorát szaporítja. Egy kampánybeszédében egyenesen megüzente „Monsieur Trumpnak”, akitől „több szerénységet” kért, hogy ne feledje: a szabadságeszményt Amerikába európaiak, így Lafayette vitték (az elnök a Fehér Házból kitekintve történetesen rálát a függetlenségi háború francia kulcsszereplőjéről elnevezett térre).
Európa perdöntő centrumaiban tehát a populisták vesztésre állnak, s akik megállítják a dominóhatást, azok a dacolók egységét követelve, választásra kényszerítik majd az uniós trumpistákat is. Az ingyenes „szabadságharcosok” ideje lejáróban. S amint egy hete, az orosz szankciók ügyében kiderült, még maga Trump is cserbenhagyhatja lelkendezőit.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!