Bedobta a héten, amerikai szóhasználattal, a (történetesen texasi) kalapját az elnökválasztási ringbe Ted Cruz szenátor, aki ezzel az első hivatalosan is induló, a sok, amúgy biztosan pályázni készülő, s már javában pénzt gyűjtő és kampánygyűléseket tartó politikus közül.
Merthogy nem lehet elég korán kezdeni egy elnökválasztási harcot, amely szakértők szerint jószerivel az előző szavazógépeinek lezártával elkezdődik. Kivált olyasvalakinek, aki nem eléggé ismert uniószerte, tehát szűkebb pátriáján vagy pártja táborán kívül. Amerikában ugyanis óriási előny az ismert név: minden kongresszusi választás előtt megszokott jelszó, hogy „ki a csirkefogókkal!”, „új arcokat a Capitoliumra”, s aztán majd kilencven százalékban újra beszavazzák az addigi képviselőket. De az egyes államokban is gyakoriak a helyi dinasztiák, az apáról, sőt nagyapáról a fiúra „átörökölt” mandátumok. S hát ma aligha van közismertebb családnév a Clintonnál és Bushnál. S ha Hillary „csak” feleség (majd szenátor) volt, John Ellis Bush (azaz Jeb) papája és bátyja is elnök lett, s e nevezetes família maga lepődött meg az ifjabbik George sikerén, hiszen a család Jebet tekintette a „jogos utódnak”.
A tucatnyi amerikai elnökjelölt közül kettő bizonyosan nem bánná, ha jövő nyárra a másikat is jelölné pártja: Hillary Clinton és Jeb Bush vetélkedője ugyan bizonyosan kiváltaná a – ki tudja, hány szavazóra ható – „dinasztiák háborúja” vádat, de legalább ezzel nemcsak az egyiknek kellene megküzdenie. Mert amennyiben csak egyikőjüknek sikerülne megkaparintani a demokrata vagy a republikánus jelöltséget, akkor bárki ellenfele kiszámíthatóan azt fogja harsogni, hogy ideje lenne már egy választásnak a Clinton vagy a Bush név nélkül. Hiszen az idősebbik George Bush és Bill Clinton 1992-es (az utóbbi győzelmét hozó) összecsapása óta csak a legutóbbin, a 2012-esen nem volt a mezőnyben e név (igaz, Hillary 2008-ban csak az előválasztási sorozat finiséig jutott el, ám csupán hajszállal maradt le Obama mögött). Ilyen párosításban ettől egyiknek sem kell tartania.
Annál inkább attól, hogy fő esélyesként őket szedik ízekre a legkorábban, ami máris javában folyik, az amerikai sajtó tele a Clinton vagy Busht latolgató cikkekkel. S noha éppen a dinasztikus előnye folytán e kettőnek van a legszélesebb, a papa, öcs és a férj kampányából is ismert támogatói köre, s a jelek szerint a legvaskosabb kampánypénztárcája, hosszú akadályverseny vár rájuk. Még a „biztos” elnökjelöltnek tekintett Hillary is aggódhat pártja liberális, a választást hagyományosan nyerő, de a lelkes hívek szemében a megalkuvás szinonimájának számító „centrizmusa” okán, s hogy utóbbiak – a demokratáknál nem először – dafke indítanak valakit (kedvencüket, Warren massachusettsi szenátornőt) vele szemben. De Jebnek még inkább oka van félni az olyanoktól, mint Ted Cruz. Ez a radikális, ultrakonzervatív (például az egykulcsos adót hirdető, sőt az adóhivatal megszüntetését is pengető) texasi politikus egyike azoknak, akik viszont Busht kényszeríthetik kimozdulni a centrista pozícióból azokon a jövő tavaszi előválasztásokon, amelyeken a legaktívabb párthívek szoktak szavazni. Vagyis az első indulónak Hillary örülhetett.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
