Ami nem sikerült tizenhat republikánus elnökjelöltnek, azt a demokraták vetélkedőjének győztese érte el: elorozta a show-t a showmantől. Hiszen Trump „megkoronázásának” clevelandi republikánus konvenciója már megnyitásának percétől átváltott ünneplésből üldözésbe, Clinton verbális meglincselésébe.
A nekihevült (vagy inkább -vadult?) küldöttek a szónokok biztatására ismétlődően kórusban követelték Hillary „lecsukását”, tele volt a terem trikókkal, amelyek a demokrata ellenfelet rabruhában ábrázolták. S „A Donald” egyik bizalmi embere ezt is kevesellte, mert szerinte ezt az „árulót” kivégzőosztag elé kell állítani. Ennek az elképesztő konvenciónak ekként az lett a fő kérdése, hogy Hillaryre egyből kellene-e sortüzet zúdítani, avagy csupán börtönbe vágni bírósági tárgyalás nélkül. Nyilván annak az amerikai alkotmánynak a nagyobb dicsőségére, amelynek – a fegyvertartást engedélyező – második kiegészítéséhez a jobboldaliak megannyi tragikus lövöldözés után is körmük szakadtáig ragaszkodnak. Voltak már ebben a században Trumphoz hasonlóan a Fehér Házra vágyó celebek és szupergazdagok, de ő az első, aki a két nagy párt egyikének elnökjelöltségét is megszerezte.
Mert ő volt képes egybeterelni az összes zúgolódó és szélsőséges mozgalmat, míg elődei csak némelyiket tudták meglovagolni. Neki, a csúcselit tagjának sikerült először idáig jutni az antielitista hullámon. Nem jött ez össze az újságkirály Hearstnek és az autócsászár Fordnak sem, ahogyan az elnöke ellen lázadó tábornok MacArthurnak vagy a nácikra kacsingató óceánrepülő Lindberghnek, akitől Trump az „Amerika Első” – a külvilágtól való elszigetelődést hirdető – jelszavát kölcsönözte. Persze politikai szlogent szabad plagizálni, szónoklatot nem tanácsos: még egy hölgy szorította háttérbe a főszereplőt, akit bánatára nem is démonizálhat, lévén az ő felesége. Aki szegény csórt pár, sajna emlékezetesen hatásos mondatot a mai First Lady 2008-as konvencióbeszédéből (a balhét sietve elvitették a beszédíróval). Pedig milyen hatásosnak képzelték a migránsok kiebrudalását hirdető Trumpot nagyszerű emberként akcentussal magasztaló (szlovéniai) bevándorló nejének szerepeltetését…
Ha ez a salemi boszorkányüldözést lepipáló konvenció sem riasztja el az amerikaiak – remélhetően nagy – többségét a republikánusoktól, akik évek óta Obama és a két Clinton ellen hergelték híveiket, hogy végül megkapják a vesszőparipáikat minden politikusuknál gátlástalanabbul (karikatúrába illően) meglovagoló milliárdost, akkor tényleg kezdhetne félni a külvilág. Persze nem azok, közte a hazai jobboldalunkon is, akik biztatónak vélik Trump hajlamát: elnézően bánni e külvilág „erős embereivel” (kampányfőnöke korábban diktátoroknak dolgozott).
De elriasztotta már Clevelandtől is a párt elnökeit és elnökjelöltjeit, számos rangos politikusát, köztük a konvenciót vendégül látó Ohio állam kormányzóját is. Vagyis korántsem magányos a pódiumon pimaszul a jelöltet támogatni nem óhajtó – és ezért lehurrogott – fő vetélytárs, Cruz szenátor, aki temetni jött, nem dicsérni. Viszont e héten ízelítőt kaptunk abból, amire az őszi kampányban számíthatunk. Adyval szólva, történelmi lecke lesz ez fiúknak.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
