Bár a magyar írót aligha ismeri, Ciprasz is a rejtői elvet követi: az nevet utoljára, aki először üt. Mindenesetre csapdahelyzeteiből rendre előre menekül, s hozzá eddig sikeresen.
Sokan – gyakran kajánul – értetlenkedtek, amikor júniusban nem fogadta el a hitelezői trojka ajánlatát, hogy aztán két hétre rá beletörődjön a még szigorúbb feltételekbe. Csakhogy Ciprasz tisztában volt a politikai különbséggel: ha elsőre belemegy, az sima kapituláció, aminőbe pár éve a szocialista Papandreu bele is bukott. Ehelyett a népszavazási többséggel a háta mögött indult a – megjósolhatóan vesztes, hiszen túlerő elleni – csatába, s csupán az utolsó utáni pillanatban adta meg magát. Tudván előre, hogy a görögök zöme ezt hősi próbálkozásként méltányolja, ma is ő a messze legnépszerűbb politikus, s még a belső ellentétektől szenvedő Sziriza is biztosan vezet a pártok versenyében. Vagyis Ciprasz ugyan bajba került az athéni parlamentben a pártja szakadárjai folytán, de koránt sincs vesztes pozícióban, a legtöbb elemző győzelmét jósolja a szeptemberben esedékes új választásokon. S nem adnak sok esélyt a kisebbségi kormányalakítással fenekedő középjobb pártvezérnek abban a mai parlamentben, amelynek egy híján a fele a Szirizáé.
Ciprasz megint jó taktikai érzékkel abban a pillanatban mondott le, amikor országa megkapta az új hitelcsomag első adagját, s amikor a Valutaalap már nyíltan sürgeti az adósságenyhítést: azt nyilván egy új felállású kormánynak adhatják, s a középpártok aligha vállalják a destabilizálás ódiumát. Egy twitterező a csütörtök esti kormányfői tévébeszéd után találóan írta: ma valójában Hollande francia szocialista elnököt hallottuk, mert szerinte Ciprasz immár egyértelműen a politikai porond balközepének meghódítására törekszik, ezt vetíti előre a Sziriza balszárnyának rebesgetett kiválása is. Már a Sziriza januári győzelmekor is vélhető volt, hogy sok korábbi Pasok, tehát szocpárti szavazó adhatta voksát a radikális balra, amely különben éppen a hitelcsatában és az euróhoz ragaszkodó túlnyomó többséget képviselve értésre adta: bizony középre húzódik.
S így most ismét nemcsak a görögök állnak döntés előtt, hanem az európai elit is, amely júniusban – a kérlelhetetlen német pénzügyminiszter nyomására – mindent megpróbált Ciprasz megbuktatására. Meg Athén kiakolbólítására is az euróövezetből, amint a német konzervatívok szerették volna. Ám amennyiben egy hónap múlva újfent Ciprasz alakíthat – módosult hátterű – kormányt, megint vele kell megkötni az alkut. S ha valóban új, de az eddig ismertnél, tehát a Pasoknál kétségtelenül radikálisabb balközép kerül hatalomra Athénban, azzal ugyanúgy ki kellene egyeznie az európai elitnek, mint hajdan a szociáldemokratákkal (ha valaki nem emlékezne: a német jobboldal gátlástalanul próbálta megdönteni Brandt első kormányát). S bizony muszáj lépni a berlini pénzügyér által júniusban még kizárt adósságenyhítés felé. Elvben lehetne ugyan zsarolni a görögöket, hogy csak másnak engednek, ám az már durva és nyílt Cipraszbuktatásként hatna. S mivel valószínűleg megint kudarcot vallana, jobb neki megadni. Ciprasz nyilván ezzel készül kampányolni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!