Ha netán csak blöffnek szánta Orbán, mint sokan gyanítják, a kvótareferendumot, az sem segíthet már rajtunk: sikerült végleg egyértelművé tennie mindenki számára, hogy az unióban megtestesülő Európa ellenében szavaztatná meg országát.
Ekként tálalta a hírt a világsajtó, nem sokat vesződve a szokásosan körmönfont budapesti magyarázatokkal. S okkal sejthetjük, hogy a kormányhivatalokban, kiváltképpen a berliniben meg úgy értékelik: Orbán az európai eszme védelmezőinek üzent hadat, s ellenük mozgósítaná az egész kontinenst. Elrabolná azt az Európát, amelyet Merkelék megmenteni próbálnak. A kölcsönös szolidaritás, a tehermegosztás és együttműködés Európáját, amelyet a világháború előtti nemzeti önzések okozta tragédiák tanulságaként hoztak létre félszázada. Ennek az újfent a nacionalizmus zsákutcájába tartó Európának a körvonalai már látszanak is, Orbán hangzatos tirádái ellenére.
Az elmúlt hónapok balkáni szócsatái után már kitört a diplomáciai háború Athén és Bécs között is. S ha a nemzeti érdek önjelölt letéteményesei a történelmet, gyászos elődeik végzetét nem ismerik is, a kelet-európai kormányhivatalokban észlelhetnék a szaporodó nyugati véleményeket, aminő azé a finn korifeusé, aki éllel tette fel a kérdést: bocsássuk mi is népszavazásra a szegényebb tagországoknak nyújtott támogatást?
Szörnyű gyanúm szerint a budapesti kormányhivatalokban képtelenek bármit meghallani a saját propagandájuk harsogásától. S miként nemegyszer fordult elő, el is hiszik azt, főként tragikomikus számháborújukat a kontinensünket „elárasztó” menekülthullámról. S ha talán, Orbán reménye szerint, a Bildzeitung olvasóira hathat is számon kérve, miért nem hallgattak őrá „tavaly nyáron”, mert akkor nem lenne annyi „ellenőrizetlen migráns” Európában, a berlini kancellárián pontosan tudják, hogy akkor már félmillió itt volt a kontinensen, és Merkel azért hirdetett befogadást, nehogy a jóval szegényebb országok (közte hazánk!) nyakán maradjanak. Az csak Orbánra vall, hogy ezért nem hálát érez, hanem még ő panaszkodik a „goromba” németekre, de vele együtt tudhatjuk: az ő stílusát el- (és sejthetően meg-) vető Merkel – és az unió vezérkara – ezt is számon tartja. Alkalmasint meg is fogja torolni (már részben meg is tette a briteknek a keletiek rovására tett engedményekkel). Nem lehet büntetlenül keresztezni a nagyhatalmak ösvényét, s Orbánt megtéveszthette pávatáncának eddigi sikere: már jó ideje a Rubicon túloldalán lejti azt, harci táncként.
Csak hiszi, hogy a döntéshozókra is hathat álszent érve: „Döntésem nem Európa ellen szól, hanem az európai demokrácia védelméért” – mondta a Bildnek. „Nem akarjuk, hogy migránsok jöjjenek hozzánk. Miért kellene importálnunk a nyugati államok gondjait?” – vetette fel. Lefogadom, hogy túl sok nyugati kormányhivatalnok gondolta e mondat olvastán: és nekünk a keletiekét?! Brüsszelben szokás szerint dodonai nyilatkozattal reagáltak a budapesti népszavazás ötletére, s csupán „nem értik, hogyan illene bele az európai uniós döntéshozatali eljárásba, amelyet minden tagállam, Magyarország is elfogadott”.
Viszont az orbáni szándékot, ahogy az őt zászlójukra tevő saját nacionalistáikét is, nagyon is értik. Mind többen észlelik Jákob hangja mögött, Ézsau, vagyis Putyin kezét is. Ezért nem hagyhatják győzni Merkel ellenében.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!