Donald Tusk, az Európai Tanács elnöke talán maga sem tudja, hogy kit akart inkább meggyőzni a néppárti összefogáshoz nélkülözhetetlen kompromisszumról, de abban alighanem biztosak lehetünk, hogy amikor együvé tartozó két pólusként, tehát párként említette Merkelt és Orbánt, az utóbbit mintha hájjal kenegette volna.
Hiszen immár nemcsak az európai szélsőjobb bálványának tekintheti magát, hanem a kancellár szintjére emelt ellenlábasnak. Akit ugyan két nappal korábban éppen a berlini és a párizsi hatalom birtokosa sorolt (Budapesten is értett utalásokkal) az Európát veszélyeztetők közé, de kormányfőnkről régóta tudjuk, hogy mennyire vágyik kontinentális szerepre, akármilyenre. S hát tény, hogy míg a nyugati sajtó hónapok óta álmélkodott az európai parlament legnagyobb frakciójának Orbán-tűrő képességén, az EU elnöke a Néppárt születésnapi ünnepén voltaképpen közölte: csak bízvást élj vissza türelmünkkel, Viktor! Meglehet, talán az osztrák szélsőjobb majdnemsikere tántorította el a néppártiakat (nem először) az őket folyvást leckéztető megleckéztetésétől. Netán Franklin Roosevelt híres mondása jutott eszükbe: amikor a hajdani amerikai elnöknek felrótták, hogyan tarthat fenn kormánya jó kapcsolatot egy latin-amerikai „erős emberrel”, aki gazfickó, ő azt felelte, tényleg az, de a mi gazfickónk…
Csakhogy a kereteken belüli pólust emlegetve, Tusk jócskán elvette a verduni centenáriumon elhangzott Hollande–Merkel üzenet élét (amit mintegy kiegészített a Budapestre látogató amerikai külügyminiszter-helyettes bírálata az Orbán-rezsim demokráciadeformáló gyakorlatáról). Vagyis az európai normarendszer budapesti és immár varsói megszegése az EU-elnök békítő szavai ellenére nagyon is napirenden van, ha kétségtelenül lejjebb szorították is a menekültügyek és a Brexit-veszély.
Hiszen éppen a brüsszeli bizottság intézett ezen a héten komoly figyelmeztetést a varsói kormányhoz Orbán bíróságokat alávető lépéseinek másolása okán. Persze a lengyel epigonok nincsenek a Néppártban, velük könnyebb keménykedni, s sovány vigasz, hogy ha az unió végre valóban fellép a jogállami alapok kelet-európai feltörése ellen, akkor sokáig a budapesti úttörők sem úszhatják meg. De most a kétfrontos harcban álló európai centrumpolitika már annak is örülne, ha kikerülne a defenzívából, offenzíváról egyelőre nem álmodozik.
Viszont a populista felelőtlenség ellenpéldájának ott a „másik pólus”, Merkel, aki egy e heti lapinterjúban megvédte annyit (és sajna éppen nálunk gorombán) támadott kapunyitását: a magyarországi vészhelyzeten segített, nehogy ottrekedjenek a menekültek. A legnagyobb német bulvárlap pedig immár megírta: Berlin (és Bécs) félrevezető üzeneteket kapott Budapestről. Sietett is lehazugozni laptársát a budapesti kormányközeli, s még a német kancellár jellemességét is kétségbe vonta, amiért mást hibáztat. Lázár miniszter pedig állította: a Keletihez jórészt a kancellári felhívás hatására jöttek a menekülttömegek, noha az éppen az augusztusi budapesti látvány ismeretében hangzott el. Pénteki rádiómonológjához Orbán már óvatosan nem kérte (nem is kapta…) e kínos kérdést, mert sejti: ama berlini póluson – a kancellár meggyengült helyzetében – kezdik elveszíteni türelmüket. Hát még, ha kiderül, hogy azt a vészhelyzetet a párttársi kormány tudatosan kreálta!
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
