Bécsbe indulása előtt az amerikai külügyminiszter közölte, hogy e sokhatalmi tárgyaláson meg kellene találni a pokolból kivezető utat. Lévén a mai Szíria tagadhatatlanul megfelel John Kerry minősítésének, méghozzá számos Belzebubbal, meglelni az egyszerre bel- és külháború kijáratát – és ki is jutni rajta – különleges diplomáciai GPS-t igényel. Legalábbis olyat, amely híven megfelel az autósokat vezérlő eszköz betűszavának: Globális Pozíciómeghatározó Szisztéma.
Mert e közel-keleti kulcsország polgárháborúja rohamosan vált globális válságokozóvá, immár az Európát megriasztó menekültáradat forrásává. Vagyis egy ideje már nyilvánvaló, hogy csakis globális erőfeszítéssel lehetne megtalálni a megoldást, hiszen e háborúban mindenkinek több szövetségese és több ellensége is van, miközben még a látszólag partnerek sem pendülnek egy húron. A minap például Kerrynek kellett mennie Rijadba, de még Barack Obama amerikai elnöknek is fel kellett hívnia a királyt, hogy a szaúdiak beletörődjenek Teherán diplomatáinak részvételébe e bécsi konferencián.
Ami, persze, az évek óta folyó és eleddig hasztalan béke-erőfeszítések új esélyét hozza: immár a szíriai eseményeket így-úgy befolyásoló külhatalmak mindegyike részt vesz az alkudozásban. Mindent elárul erről az új lehetőségről, hogy bár az irániakat az oroszok hívták meg, s ők ezt korábban is szorgalmazták, ám Washington rendre megvétózta – tavaly januárban szegény ENSZ-főtitkárt is megszégyenítve, aki már sajtóértekezleten jelentette be meghívásukat, hogy másnap azt vissza kelljen vonnia. Obama kormánya nem volt hajlandó kiengedni Teheránt a diplomáciai karanténból, amíg meg nem kötötték vele az atomalkut. S mivel ez a nyáron megtörtént, és őszre mind az amerikai, mind az iráni belpolitikai akadályokat sikerült megkerülni, Washington kész próbára tenni Teheránt, bizonyítandó egyúttal az atomalku járulékos üdvös hatásait, amelyekkel Obama mindig számolt. Pár hete az őt támadó amerikai konzervatív publicisták kajánul idézték Khamenei főajatollahot, hogy a nukleáris fegyvermegállapodáson túlmenően szó sem lehet bármi együttműködésről Amerikával. Mára kiderült, hogy másutt is (kivált tekintélyuralmi rezsimekben) nem azt kell nézni, mit mondanak, hanem azt, mit tesznek: az iráni diplomaták megegyezési szándékukat hangoztatva érkeztek Bécsbe.
Ettől még nem tör ki a béke, s mivel az eddig is nyilvánvaló volt, hogy esély rá csakis valamennyi érdekelt bevonásával lehet, most már komolynak tekinthetjük a GPS keresését. Ahogy az már hetekkel ezelőtt sejthető volt: a bombázásaival a maga szíriai pozícióit meghatározni igyekvő Vlagyimir Putyin orosz elnök is csak partnere az irániaknak, de nem parancsolója, s Obamáék ezt vélhetően ki is akarják majd használni. S mivel az amerikai–orosz külügyminiszteri egyeztetések során úgy tűnt, Moszkvának is fontos lenne – a maga nyugati karanténjából kitörendő – a nagy szíriai alku, immár „csak” olyan kiutat kellene kijelölni, amely egyezteti az alavita–síita és a szunnita, valamint a kurd–török érdekeket, a Rijad–Teherán hatalmi vetélkedést… S akkor már – irániak elkottyantották – Bassár el-Aszad szíriai elnök finom ejtése is elképzelhető. S akkor végre-valahára leszámolhatnak az iszlamista terrorállammal.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
