Tudatosan kiprovokálva a hovatovább újabb gázai háborút, a Hamász valójában nem erejét fitogtatja, hanem gyengeségét próbálja leplezni. Amiről leginkább az árulkodik, hogy kuncsorog a külföldről befolyást gyakorlóknál: kényszerítsék rá a Netanjahu-kormányt a tűzszünetre. Két éve ez történt, s a rohamosan külső támogatók nélkül maradó iszlamista terrorszervezet most így próbálná hanyatlását leplezni.
Hiszen kitáncoltak mögüle (e szunnitákat síita hatalomként is) fegyverrel segítő irániak, meginogtak, sőt ellenségessé váltak a fő finanszírozó szaúdiak, s mivel egyiptomi anyaszervezetük, a Muzulmán Testvériség a kairói katonai rezsim ellensége, a Gázai övezetre azon az oldalon rácsapódott a kapu, elemi ellátási gondokat okozva. S hát a szíriai mind inkább síita–szunnita polgárháború is növelte elszigeteltségüket, azon a tájon lejátsszák őket az – al-Kaidánál is radikálisabb – szunnita „kalifások”.
A közel-keleti karikaturisták rátapintottak a Hamász-vezérek Achilles-ínére: nemcsak az arab– arab öldöklés terelte el a figyelmet a korábban tetszése szerint főszereplő szervezetről, hanem még a focivébé is... A Hamásznak olyan – kerül bármennyi civil áldozatba is – kváziháborúra volt hát szüksége, amely ismét a figyelem középpontjába állítja, eloldalgott arab támogatóit visszakényszeríti, és a végén, lehetőleg hamarosan, mindenki által üdvözölt tűzszünettel teszi újfent fontossá. A Palesztin Hatósággal kötött minapi alku nem hozta meg a kívánt felértékelődést, már Abbász is kezdi őket ignorálni.
Maradt a rakétazápor, amelyet válogatás nélkül zúdítanak a zsidó államra, remélve komoly célpontok elérését is, ami eddig nem sikerült, az izraeli (amerikai) rakétavédelmi rendszer, a Vaskupola sikerrel hárít. Amúgy e zápor hirtelen előkerült tömérdek fegyvere is bizonyítja, hogy a három izraeli tizenéves legyilkolása (és a remélt ostoba bosszúállás) a harcok szándékos kiprovokálása volt. De nem a Hamászon múlik, hogy nincs tömérdek áldozat az izraeli oldalon, beleértve lelőtt repülőgépeket (ha valóban sikerülne sebezhetővé tenni a tel-avivi repülőteret, az alapvető stratégiai fordulatot jelentene, hiszen megbénítaná Izrael külkapcsolatait).
A palesztin oldalon persze akkor is szaporodik a halottak száma, ha az izraeliek – próbálván védeni imázsukat – igyekeznek megválasztani a célpontokat, ami azonban szinte lehetetlen a civilek mögé bújva rakétázó iszlamisták esetében, akik éppenséggel felszólítják a lakosságot, hogy menjen a háztetőre, ahonnan kilövik a rakétát. S egy katonai behatolás Gázába értelemszerűen növelné a polgári áldozatok számát, próbálná is Netanjahu ezt elkerülni, de ki persze nem zárhatja. Így viszont hátrakötött félkézzel csatázik, s közben kitér a Hamászt újra felértékelő tűzszüneti sürgetések elől, bár Obamáét nehéz lesz figyelmen kívül hagyni. Viszont kétségtelenül csábító ütni a vasat, amíg meleg, talán még le is számolni a magára maradt terrorszervezettel.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
