Avar János: Harapós unió?

Tíz éve nézi tehetetlenül a volt szovjet tömb országait is befogadni kezdő Európai Unió, hogy a tagfelvételhez követelménynek szabott – és számon is kért – „koppenhágai követelményeket” a jövevények némelyike már nem veszi komolyan, sőt kifejezetten ki akarja játszani. Hogyne, a nyugati társadalmakat szabályozó írott és – nem mellékesen! – íratlan elveket és törvényeket a régi demokráciákban is gyakran kijátsszák, megsértik, gondoljunk csak az emblematikussá vált Watergate-botrányra, de nem csinálhat ebből senki sem rendszert. Nemcsak a jog betűje, hanem a demokrácia szellemének a visszaélőkkel szembeni megvédése tette oly sikeressé a Nyugatot, ebbe nem fér bele e keleti mentalitás. Arra azonban a demokratikus államok uniójának alapítói és mai irányítói sem számítottak, hogy cinikus – az intézményrendszer impotenciáját hamar felismerő – keleti politikusok képesek a jog betűjét kihasználva rombolni jogállami rendszerét. S hogy Brüsszel ilyen játszmák láttán csak „ugatni” tud, mert nincsenek fogai a harapáshoz. A tavaly európai parlamenti többséggel elfogadott, a maga nemében példátlannak számító „Tavares-határozatot” az uniós vádlottak padjára ültetett budapesti politikus szemrebbenés nélkül elítéltette saját parlamentjével.

De éppen a Tavares-jelentés körüli csaták jelezték, hogy amennyiben ez így menne tovább, az óva intést semmibe vevő magyar kormányfő vészes precedenst teremthet a hasonlókra hajlamos keleti tagoknál, s a végtelenségig sem tűrhető odabenn egy, a mindinkább a kívül tartottakhoz hasonlító rendszer, amelyet így bizonyosan nem vennének fel. Miből következően a saját hitele védelmében az unió kénytelen precedenst teremteni; már a Tavares-határozat megszavazásánál látszott, hogy Orbán mind kevésbé számíthat az őt eddig megóvó néppárti szolidaritásra, ahhoz túl kirívóan packázik a jogállami elvekkel (és már látszik, hogy az inkább pártállamba, mint demokráciába illően alakított választási rendszerével győzelme esetén még több fejfájást okoz majd a Nyugatnak, s vele lépéskényszert, hiszen maga teszi kétessé eddig vitathatatlan legitimitását). A héten Brüsszelben bemutatott „harapósabb” büntetőrendszer egyértelműen Orbánt pécézte ki, amint a világsajtó sietett is nyugtázni.

Ráadásul a nyugati elveket módszeresen megsértő budapesti kormányfő tovább rontott helyzetén a meggondolatlan keleti politikájával, a saját (belpolitikailag hatásosnak vélt) retorikája rabságába esve. S az eddig bevált pávatánc mit sem ér, ha a pragmatikus Nyugat (Európa és Amerika) tényleg követi titokban adott tanácsát: ne azt nézzék, mit mondok, hanem azt, mit teszek. S azt észlelik, hogy a szövetségi rendszerükbe tartozó kis ország kakaskodó vezetője már nemcsak aggasztóan a putyini modellt követi, hanem komoly gazdasági kötelékekkel jószerivel kétségessé teszi hovatartozását. Ironikus (avagy inkább rövidlátó) módon éppen akkor, amikor az ukrajnai válság teheti lehetetlenné a további pávatáncot Kelet és Nyugat között.

Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!