Szuper volt ez a kedd, a demokraták számára kétségtelenül: miközben az ő elnöknek is megválasztható jelöltjük növelte előnyét a pártvetélkedőn, a republikánusok élén megerősítette listavezető helyét a „megválaszthatatlan”.
Hillary Clintonnak még kedvez is, hogy az őszi győzelemre szintén esélytelen vetélytársa pár sikert elérve kitart: így legalább rájuk is irányul figyelem, nemcsak a mind ádázabb jobboldali csetepatéra. Sanders meglepő vonzása a fiatal – és meghökkentően balra tartó – nemzedékre a centrista jelölt kampányára is jótékonyan hathat a széles körű szociális elégedetlenség idején. Mert amúgy a demokrata balszárny túlnyomó többsége nem fog vonakodni Hillaryra szavazni novemberben, a jobboldalon tapasztalható – Obama elnökségét mindenben tagadó – revánsvágy láttán őrültség is lenne.
Konzervatív körökben viszont pánik tört ki annak láttán, hogy az ő éllovasuk kezd megállíthatatlannak tűnni. Trump, magyarul Adu valóban mindent üt, az első tizenöt előválasztásból tízet megnyert, s egyre bizarrabbak azok a forgatókönyvek, miként lehetne őt meggátolni abban, hogy megszerezze a küldöttek többségét a nyári elnökjelölő konvencióra. Mert azt már elképzelni sem meri senki, hogy valamelyik vetélytársa megelőzheti. A republikánus elit a saját csapdájába esett: okulva Romney 2012-es elhúzódó előválasztási hadakozásának kárából, az idei naptárt és szabályokat akként alakították, hogy hamar eldőljön a verseny.
Persze e korai koronázást Jeb Bushnak szánták, nem Trumpnak. Márpedig Trump sorra bő egyharmadnyi vokssal végzett az élen, s ezzel is elérheti a konvenciótöbbséget. És ahogy eddig, csak az menthetné meg tőle pártját, ha egyetlen ellenfele maradna, aki begyűjthetné a nem rá szavazó majd’ kétharmad voksát. Csakhogy sem Cruz, sem Rubio nem hajlandó félreállni (mint tette Christie és most Carson), mindkettő a másikat noszogatja erre. E kettő és még Kasich is abban bízik, ha Trump mégsem éri el a konvencióig a többséget, azon bármi történhet.
De a konzervatív elit fő tévedése maga Trump. Korántsem csak azért, mert tavaly alábecsülték esélyeit. Az Obama elnöksége nyitányától folytatott mindent ellenző, sőt – képviselőházi, majd szenátusi többségével – obstruáló politikájával, a jobboldal és médiája maga egyengette a terepet annak a gátlástalan, az erőszak kultuszát is hirdető demagógnak, akitől most a republikánus elit megriadt. Frankenstein lénye életre kelt. A módszeresen hergelt jobboldali tábor jelentékeny része fellázadt, s minél jobban támadják Trump politikai szertelenségét, annál jobban tetszik az elitet és szabályokat (meg a „fejükre növő” kisebbségeket) a pokolba kívánóknak éppen az, aki ezt kiáltja világgá. A szuperkedd előestéjén a rangelső republikánus, Ryan házelnök (Romney alelnökjelöltje) hiába tudatta, hogy mégsem lehet e párt elnökjelöltje, aki eltűri a Ku Klux Klan támogatását is, mire Trump egy keresztapa módjára üzent vissza: ha elnök lesz, ezért megfizet. Mintha ő meg a konzervatív elitet hergelné arra, aminek máris szaporodnak a jelei: a tőle való, akár pártszakadásig menő elhatárolódásra.
Majd’ kétszáz éve Andrew Jackson tábornoknak ez bejött, s az elitellenes hullámokon belovagolt az elnökségbe. A mai „színes”, éppenséggel afroamerikai elnökű Amerikában ez remélhetően nem fog sikerülni, s ha mérsékelt republikánusok serege hagyja cserben elnökjelöltjüket, Trump tényleg Hillary Aduja lesz.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
