Az volt. Az igazi Hillaryé, s nem azé a karikatúráé, amelyet ellenfelei próbálnak az amerikai választókra rátukmálni. Az övéknek köze sincs a valósághoz – mondta a demokrata konvención a párja mellett hagyományosan kiálló házastárs, aki a történelemben először nem a feleség, hanem a férj volt. Mert, amikor kedd este a párt majd ötezer küldötte megszavazta az elnökjelöltet, s az utóbbi évtizedek tradíciója szerint Hillary Clinton megjelent a csarnok hatalmas kivetítőjén – áttört üvegfalat hallottunk recsegni-ropogni. Ekként idézte fel a saját szavait, amellyel nyolc éve, első próbálkozása fiaskójára azt mondta az akkori konvención, hogy egyelőre csak megkarcolnia sikerült a történelmi üvegplafont, amelyet a nők előbb-utóbb át fognak törni. Akkor a plafontörés az első afroamerikainak, Hillary legyőzőjének sikerült, s ő szerda este már elnöki örököseként magasztalta volt vetélytársát, majd munkatársát.
A lelkesedés egy konvención rutinszerű, de ezúttal szintén igazi volt, kivált a sok nő és a különféle bőrszínű küldött részéről. Ez a konvenció ugyanis a kis híján színfehér előző hetihez képest színes kavalkád volt, aminő egyre inkább maga Amerika. Trump e demográfiai változás zsigeri fehér ellenfeleit próbálja hergelni. De akik, hozzá hasonlóan, a félelemre építenek, azoknak rémlátomásokkal kell házalniuk, s magukat mint csodadoktort ajánlaniuk. Hillary alelnökjelöltje, Kaine hatásosan figurázta ki, hogy Trump egyetlen érve: „higgyék el nekem”. Míg Obama a riogatással szembeállította az amerikaiakra amúgy jellemző derűlátást. S nagyon goromba volt: „Kudarcot vall mindenki, aki értékeinket fenyegeti, lett légyen fasiszta, kommunista, dzsihádista – itt hatásszünetet tartott –, avagy hazai demagóg.” Trump mintha csak megelőlegezte volna besorolását Amerika ellenségei közé: pár órával korábban egyenesen az oroszokat kérte Hillary levelezésének feltárására. Csupa hatásos szónoklat hangzott el. A maga politikai örökösének tekintett Hillaryt – nem alaptalanul – minden idők legfelkészültebb elnökjelöltjeként magasztalta Obama, s nemcsak a nőket könnyeztette meg felesége.
E konvención szónoki vetélkedő volt, ellentétben az előző hetivel, amelyet sorra „lelazsáltak” a republikánusok nagyágyúi. Ott a legyőzött nem volt hajlandó a jelöltet támogatni, itt Sanders szenátor odaállt legyőzője mögé (és ő javasolta a végén a közfelkiáltásos jelölést). De ami a fő, figyelmeztette a csalódott baloldaliakat: Trump az igazi ellenfél, a sérelmeken siránkozni túl sokba kerülne. A munkáscsaládból feljutott Biden alelnök rápirított a milliárdos ellenfélre: ugyan hogyan is érthetné azokat a dolgozó milliókat, akiknek szószólója szeretne lenni? De Trump a túloldalról is megrengető ütést kapott: a még „milliárdosabb” volt New York-i polgármester Bloomberg megvetően vágta oda, hogy ő, az igazi self-made man nem a papa milliós csekkjével kezdte. S egy muszlim apa, akinek fia Irakban amerikai katonaként halt hősi halált, megkérdezte Trumptól: ő mit áldozott a hazájáért?
Záróbeszédében Hillary magát mint egyesítőt állította szembe a megosztóval. Nemzeti együttműködést ígért az – autokratákra jellemzően – „mindent megoldóval” szemben. Amerikának e kettő közül kell választania – tette még nyomatékosabbá Obama figyelmeztetését.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
