Pár éve még ironikusan biztattam a kormánypárti publicistákat: inkább azt írják, játszótéri stílusban, hogy „Európa hüje”, mintsem komolyan annak nézzék az ügyeinket fokozódó aggodalommal szemlélő és bíráló uniós politikusokat.
Mára mintha eljutottunk volna idáig, ha helyesírási hiba nélkül is. Mert a monomániákusan magyarkergető, sőt gyűlölő uniós biztosokról, zavarodott elméjű brüsszeli bizottságról elmélkedő cikkek immár szinte miben sem különböznek a hergelni remélt jobboldali tábor vérmesebb internetes kommentelőinek kifakadásaitól. S is - merve a brüsszeli tájékoztatási mechanizmust, nem kétséges, hogy el is jutnak az ostorozottakhoz, nincs szükség – a vádakban elmaradhatatlanul emlegetett – hazai ballib aknamunkára. Hiszen a biztosok a 27 tagállam mindegyikéből naponta kapják a sajtószemlét. S hogy ha semmi egyéb, a kollégájuk, Viviane Reding elleni virtuális hajsza pedig mindenképpen túlmegy az európainak tekintett civilizációs határokon. Pláne a politikai széleken megszokott bizarr összeesküvési koncepciók tálalásával, s ami még rosszabb: kormánypárti képviselők általi felkarolásával.
Így aztán, ha valakit stílszerűen hüjének néznek kontinens-szerte, azok aligha a brüsszeli, annál inkább a budapesti hivatalokban találhatók. Hiszen az utóbbiak hiába is mosakodnának a hozzájuk eufémizmussal „közelinek” ismert média nekivadulása miatt, ráadásul éppen ez is igazolja a hazai ellenzéki vádakat, hiszen ez a stílus diktatúrák sajtójában dívik. Így jó esetben is kinevetik érte kormányzó magyar kollégáikat, ám sejtésem szerint már a jobboldali párttársak se nagyon találnak rá mentséget. A Tavares-jelentés megszavazása erről árulkodik, s ez megismétlődhet a keddi európai parlamenti vitában, ahol egykönnyen magára hagyhatják Orbánt.
Mert hazai porondon lehet diadalt hirdetni a büdzsédeficit „szégyenpadjáról” lekerülvén, ám másutt ettől nem esnek ámulatba, hiszen még négy másik tagállamot is engedtek onnan felállni, s az unió többsége továbbra is azon ül (talán azért is, mert kormányuk kevésbé kíméletlen a szegényebbek megszorongatásában és nem merné magát kinevettetni a nem naiv publikuma előtt holmi bankadótrükkel). Viszont arra a politikai vádlottak padjára, amelyre a Tavares-jelentés tuszkol minket, egyedül ültethetnének az unióban. S gyanúsítottnak máris tekinthetjük magunkat, mivel csupán a szigorúan megfigyelt ország címkével úsztuk meg a szigorúan ellenőrzött – és akként első – tagállam bélyegét. Ehhez – meg a helyben járó, Orbán háromesztendős kormányzása alatt csak minimális gazdasági növekedést produkáló országhoz – képest tragikomikus a kormányfőnk (persze szintén hazai használatra előadott) csúcs utáni dicsekvése a „kiugró sikerről”, meg a (szerinte) tőlünk tanulni vágyók vállon veregetéséről. Csak az a gond, hogy a csúcs asztala körül általa szemrevételezett és önhitten lekezelt „sikertelenek” nem az ő képzelt világában élnek, így nem is tapsoltak neki. Be kell érnie a saját médiája hízelgésével.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!