Persze, mind a négyet kontinensünkön tartották az elmúlt napokban, ám ebből csak kettőt lehet európainak minősíteni, s sajnos a vasárnap sorra kerülő hazai szavazás a másik kategóriába sorolható.
Miközben a velünk egy időben EU-taggá vált Szlovákia elnökválasztásáról olvasva sehol sem találtam még utalásokat sem azok tisztaságának kétségbe vonására. Shakespeare szavával szólva, nekünk már csak emlékünk van arról, akik voltunk, hogy jobban szenvedjünk attól, amik lettünk.
Egy hete a francia helyhatósági választásokon fel sem merült a voksolás tisztességes voltának megkérdőjelezése, noha a kudarcba aztán bele is bukott a kormányzat. De északi szomszédunknál is az egyik induló az elnöki címért a szilárdan nyeregben ülő pozsonyi kormányfő volt, s attól, hogy kínos presztízsveszteség érte a nagyarányú vereséggel, még nem lett a politikain túlmenő botrány, semmi jele nem volt a hatalom választási trükközésének. Nem tette maga felé lejtőnek a pályát. Vagyis európai volt.
Viszont az évtizede kormányon lévő, s korábban – gazdasági sikerei okán is – nagyon népszerű török miniszterelnökön kitört a politikusok végzetes betegsége: előbukkantak autokrata hajlamai. A pár éve Európa-szerte népszerű Erdogannal nagyon elszaladt a ló, szembefordult szövetségeseivel, s az ígéretes reformiszlamista belevágott a török szekuláris állam, az államalapító Atatürk örökségének lebontásába. Tőle országa Európába vezetését várták, ám javában távolodik tőle. A Nyugaton az iszlám világ elé példaként ajánlott Erdogan mániákusan próbál elnök lenni, s ez fenyegeti ennek a szó szerint félázsiai országnak a demokratikus jellegét. A választások után megdöbbentő módon bosszút hirdetett ellenfeleivel szemben. A Nyugat kedvencéből a térségben mutatkozó tekintélyuralmi tendenciák megtestesítője lett.
Azt pedig már biztosra vehetjük, hogy a mi mai szavazásunkat követően demokratikus partnereink nem mennek el szó nélkül Orbánék több mint hatalmi trükközése mellett. Négy éve tisztességes választáson szereztek Európában párját ritkító parlamenti többséget. A mai, a kormánypártnak tisztességtelen előnyök sorát biztosító választással viszont éppen legitimitásuk európai megítélését teszik kétessé. Brüsszelben már kedden sajtótájékoztatót tartanak erről, egy sor bizonyítékkal előálló, a magyar demokráciát féltő legélesebb nyelvű uniós bírálóik. Jellemzően, a hétvégi jobboldali média meg is próbált már elővágásokkal menekülni, a szokásos „lejáratás” vádját hangoztatva. S az unió irányító testületei elővették a tavalyi Tavares-jelentést, amelyről az Orbán-kormány azt hitte, feledésbe merül. Ám biztosra vehetjük, a májusi uniós választások utáni új európai vezetés ezt semmiképpen sem hagyja, hiszen nő az aggodalom az „orbánizmus” kelet-európai terjedése (és ezzel együtt a putyini birodalom-újjáépítő törekvések) láttán.
"Egyre nő az európai aggodalom"
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
