Tévévitájuk másnapján, Obama kampánygyűlésen évődött az előző este látott imitátoron, aki tagadta mindazt, amit az elmúlt esztendőben az „igazi Romney” hirdetett: a gazdagoknak kedvező adócsökkentést, az egészségbiztosítás elvételét idősebbek tízmillióitól, az üzleti élet állami korlátozását és a tanárok számát sokallót.
Helyette egy olyan centrista politikus támadta az elnököt, aki a republikánus vetélkedőben mindettől elhatárolódott, közte még a saját korábbi kormányzóságának egészségbiztosítási modelljétől is, amelyről Obama a magáét másolta. Szerda este Romney (avagy az imitátor?) már megint büszkélkedett vele, s a tévévitában nyújtott vitathatatlanul hatásos szereplésétől fellelkesült konzervatívokat ez immár mit sem látszik zavarni. Nem csoda, hiszen tizenkét éve ifjabb Bush is ezt játszotta el, a szociálisan érzékeny konzervatívot, egészen addig, amíg át nem lépte az ovális iroda küszöbét, amikor azonnal elfelejtette kampányígéreteit. Vajon másodszor is eladható ez a trükk?
Három tévévitájuk nyitányán a meglepően indiszponált Obama nem sokat tett ez ellen, ő és csapat csak másnapra kapott észbe, noha akad bizakodó demokrata, aki reménykedik, hogy csupán csapdát állított kihívójának: folyton emlegetve Romney – Bush irdatlan deficitjének megismétlését ígérő – ötezer milliárdos adócsökkentését és kiváltva vele vetélytársa kerek perec tagadását, az elnök hatásosan tematizálta a hátralévő hetek kampányát. Mások azzal magyarázzák Obama puhaságát, hogy kerülni akarta a kínos – és elnökhöz méltatlan – szócsatákat, ráadásul a fehér szavazókat taszíthatja a harcias fekete látványa. Ő mindenesetre hű volt önmagához és az általa eddig követett politikához, amely valóban kiáltó kontrasztban áll az „igazi Romney” és a mögötte álló (alelnökjelöltje, Ryan által vezetett) konzervatívok szociális államot leépítő terveivel. S talán mégis sikerült éppen erre terelnie a figyelmet, amely egyelőre Romney meglepően jó tévészereplésére irányul. Obama előnye e vitáig akkora volt, amennyi a bizonytalanok (mára meghökkentően alacsony) százaléka, ha tehát azokat mind elvesztette volna is, akkor is nyerhetne hajszállal.
Az pedig kérdés maradt, hogy e vadonatúj (a vita másnapján már az amerikaiak felét „leíró” szavait is visszavonó) Romney kibírja-e az Obama-kampány által máris gőzerővel folyó és a nyájas centristát a kíméletlen konzervatívval szembeállító hirdetési hadjáratát az elektori mérleget elbillentő kulcsállamokban. A Bush-párhuzam felidézésével és annak sulykolásával, hogy a gazdagok kieső adóját a középrétegeken kell majd bevasalni (ahogyan az Orbán–Matolcsy párosunk is a szegényeken hozza be a tehetőseknek nyújtott adókedvezményt). A Romney–Ryan páros felettébb népszerűtlen egészségbiztosítási terve szintén a demokraták pofozógépe lesz.
S most jön az alelnökjelöltek jövő heti vitája, amelyben Biden – szokásához híven – aligha fogja vissza magát, majd Obama és Romney két további tévépárbaja. 1984- ben a demokrata Mondale hengerelte le a hivatalban lévő elnököt az első összecsapásban, ám Reagan a másodikban viszszaadta – jóval nagyobb – tábora hitét, s 2004-ben Kerry is hiába nyert Bush ellen a tévében, vesztett a választáson. Miközben a pénteki hír a munkanélküliség nyolc százalék alá kerüléséről valószínűleg hatásosabb lesz Romney tévészereplésénél: 8,3 az a bűvös szám, amely fölött nem szoktak elnököt újraválasztani.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!