Sokan tartanak, kivált a menekültáradattól okkal rettegő tőszomszédságban, Ukrajna szétszakadásától, avagy inkább – az orosz és európai befolyás általi – széttépésétől, pedig talán ennél is közvetlenebb veszedelem „egységesítése” a moszkvai recept alapján.
Mármint erőszakkal, az erre az elnököt baljósan biztató hadsereg bevetésével. S ennél is vészjóslóbb a Kreml gazdasági ukránfelelősének nyílt felszólítása az elnökhöz a „puccskísérlet” letörésére: „vagy megvédi Ukrajna államiságát és szétzúzza a pénzügyi és külső erők által kiprovokált lázadást, vagy kockáztatja a hatalom elvesztését és a növekvő káoszt” – mondta Glazijev. Vagyis miközben a héten Janukovics sorra tette az engedményeket – kétségtelenül elegyes összetételű – ellenzékének, ez akár álcázó erőgyűjtés is lehet (sokan gyanakodnak arra, hogy már az ellenzéki erőszak nyitánya is egy hatalmi megtorlás kiprovokálása volt, ám aztán kicsúsztak az események az ellenőrzés alól).
Mindenesetre Kijevre nemcsak valóságosan vetül Putyin árnyéka, hanem jelképesen is: a moszkvai „erős ember” ezek szerint már leplezetlenül kínálja neki a saját megoldását. Glazijev arra figyelmeztette, hogy ha nem rájuk hallgat, „nem lesz kiút” a válságból, s az erő bevetésére sürgetés valóban a putyini kiút lenne – Kijevben. Ahogyan a mai orosz elnök teremtett „rendet” a jelcini korszakban kétségtelenül a mai – vetélkedő oligarchák uralma alatt álló – Ukrajnára emlékeztető Oroszországban. Aligha véletlen, hogy az eddig Janukovicsot támogató ukrán milliárdosok elkezdtek tőle távolságot tartani, s az ellenzékhez is közeledni. Tették ezt más okból is, ami inkább a kairói receptre vall: Mubaraktól akkor kezdtek eloldalazni (gazdasági pozíciókat is birtokló) tábornokai, amikor mind nyilvánvalóbban a látványosan gazdagodó fia utódlását egyengette. Janukovics fia és a hozzá kapcsolódók, a „család” szintén feltűnően megnövelte vagyonát, s ez alighanem kezdte zavarni sok oligarcha köreit.
S amíg a Kreml meglehetősen egyértelmű jelzéseket ad (miként Ukrajna uniós társulási megállapodásának kizsarolt meghiúsításakor is történt), Európa és Amerika továbbra is virágnyelven üzenget, s ami a fő: az oroszokkal ellentétben „betagosítást” nem tud kínálni. Kerry amerikai külügyminiszter csupán „kevesellte” Janukovics engedményeit az ellenzéknek, ami viszont a jelek szerint a katonáknak és Moszkvának máris sok. S okkal sejthető, hogy a krétakörben kétfelé cibált Ukrajnát a nyugati világ előbb engedi el, mintsem széttépné: a demokrácia e tekintetben mindig hátrányban van az „erős emberekkel” szemben. Ráadásul még eligazodni is irdatlanul nehéz a kijevi kaleidoszkópban, hiszen a fővárosi utcai harcosok legvérmesebbjei nemcsak vadnacionalisták, hanem egyenesen fasiszták. A képlet bonyolultságáról sokat elárul az a felmérés, hogy Janukovics és a főellenzéki Klicskó egyaránt az ukránok alig ötödének voksára számíthatna, ha most írnák ki az elnökválasztást. Ezért is szaporodnak a csoda-, pontosabban Tyimosenko-várók, akik a börtönben tartott volt kormányfőnőt hiszik megoldásnak. Pedig vélhetően csak az lehetne, ha nem is „igazi”, de valamelyes megoldás, ha a moszkvai Putyin letenne arról, hogy „betagosítsa” Ukrajnát és evégett nem akarna rátukmálni egy – kijevi Putyint.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
