Amerika ma Biden kacagásain vitázik, amelyek az alelnök tévészereplésétől felbuzdult demokraták szerint nemcsak helyénvalóak, hanem felettébb időszerűek voltak, míg a republikánusok világgá kürtölik megbántottságukat: nemcsak publicistáik reklamálnak, hanem maga a párt már fel is tett belőlük egy csokrot a képernyőre.
Az alelnökjelöltek egy szál tévévitája amúgy ritkán számít, ám ezúttal attól került Obama helyettese szó szerint főszerepbe, mert a főnök meglehetősen leszerepelt a maga előző heti szópárbajában. Bidennek vissza kellett adnia a megriadt demokraták önbizalmát. A lagymatag, Romney másfél óra alatti szélsőségesből centristává átalakulását szinte szó nélkül hagyó Obamával ellentétben, alelnökének muszáj volt rámenősen lerohannia a republikánusok rangban második, ám a pártelvek képviseletében első emberét, az ultrakonzervatív Ryant.
S Biden gúnyosan sorra kinevette Ryan állításait, ezt kifogásolják a republikánusok, megpróbálva „vitához méltatlannak” beállítani. Kétségtelen, hogy kevesebb több lett volna, egy elemző szerint Biden a – döntetlennek nyilvánított – vitát fölényesen nyeri, ha nem viszi túlzásba a konzervatív kikacagását. Hogyne, az elnök tutyimutyiságát számonkérő demokrata híveknek felettébb tetszettek „harcias Joe” szavai és lekezelő mimikája, de most mindenki izgatottan lesi ennek hatását a kevésbé elkötelezettekre, vagy éppen még bizonytalan szavazókra. Miközben emlékeztetik a keddi második elnökjelölti vitára készülő Obamát arra, amit az elsőben ő és talán alelnöke sem vett kellően figyelembe: az amerikai tévék megosztott képernyőn közvetítik az összecsapást, vagyis mindkét szereplő minden arcrándulása, reagálása szüntelen látható, hiszen a kamera nemcsak a beszélőt mutatja. Egy biztos: az elnök már nem engedheti meg a leszereplést, a két hete még fölényes vezetése elenyészett, a vetélkedő szorossá vált. S ami nagyobb baj: Obama hagyta, hogy a már biztos vesztesnek tűnő Romney „feltámadjon”.
Biden tőle telhetően ráterelte a figyelmet erre az átváltozásra: látszólag Ryant kacagta ki, de a gúny Romney centrizmussal lefedni próbált konzervatív politikájának szólt. Ha kedden (és majd a harmadik tévévitában) Obama nem képes ezt hatásosan leleplezni, akkor tényleg bajban lesz. Ha a Romney–Ryan párosnak sikerül a tetszetős, húszszázalékos adócsökkentést rátukmálnia a széles amerikai középosztályra, s Obama (meg a demokrata kampány) nem tudja szó szerint a többséggel kikacagtatni a Bush deficitjének megismétlését ígérő, a szupergazdagoknak nyújtott kedvezményt – a mi orbáni jobbkezünkhöz hasonlóan – bevasalni majd a szegényebbeken kénytelen politikát, akkor megismétlődhet a tizenkét évvel ezelőtti nagy átverés, amellyel ifjabb Bush jutott a Fehér Házba.
S a szoros verseny folytán az akkori ádáz jogi csata is megismétlődhet, ezúttal sok kis „floridai” szavazatszámlálással. Mindkét tábor már hónapok óta jogászcsapatokkal készül is rá. A demokraták nyilván vitatni fogják, ha egyes államokban Romney úgy viszi el az elektorokat, hogy ottani többsége kisebb, mint ahány – főleg szegény, színes, fiatal – szavazót a helyi republikánus kormányzat (bíróságok előtt lévő) választói regisztrációs trükkjei tartottak távol a voksolástól. De némely jobboldaliak fenekedése kifejezetten baljós: arra hivatkozva, hogy táborukban sokak szerint Obama „szocialista”, nem óhajtják tudomásul venni szoros győzelmét.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!