Mármint Donald Trump, akinek vezetékneve ütőkártyát, vagyis adut jelent. Ám az amerikai közéletben csak „A Donald” néven emlegetik, mivel első felesége, az angolul még nem tökéletesen beszélő cseh származású Ivana így nevezte egy tévéinterjúban.
A milliárdos (sportba, médiába is befektető) ingatlanos viharos házassága állandó bulvártémát kínált, kivált New Yorkban, ahol cégének felhőkarcolója is a nevét viseli. Trump politikai ismertségét is biztosította hírhedten odamondogató stílusa. Ám ahhoz képest, hogy már a nyolcvanas évek óta kacérkodott választási próbálkozásokkal, csak idén dobta be – ahogy Amerikában mondják – kalapját a ringbe, hogy azonnal a republikánus elnökjelöltek listájának élére álljon. S ekként persze megkerülhetetlen, bármennyire ódzkodik is tőle a pártelit, hiszen Trump nemegyszer lépte túl a határokat: korábban kétségbe vonta Obama amerikai születését, amivel belopta magát a „kenyait” ádázul gyűlölők szívébe, a minap pedig a 2008-as republikánus elnökjelölt McCain szenátor (vietnami) háborús hősi mivoltát kérdőjelezte meg. De mivel főként a saját pénzéből kampányol (és korábban mindkét pártnak adott…), s stílusa tetszik a politikautálóknak, a nagy kérdés, hogy mit kezdhet vele a másfél tucat hivatásos politikus, akiket A Donald szó szerint elhomályosít.
Hiszen már a betervezett fél tucat republikánus tévévita nyitányán, csütörtök este Clevelandben is Trump érdekelt mindenkit, s a (felmérések alapján) kiszemelt tíz jelöltből kilencen vele vetélkedtek, mint fő figyelemfelkeltővel. „Legyőzőjeként” ki lehet ugrani a mezőnyből, azt pedig senki sem hiszi, hogy A Donald tényleg a párt hivatalos jelöltje lehetne jövő nyáron. Ámde a párt is meg van fogva: ha Trumpot mégsem sikerülne leszorítani az élről, és januártól állami előválasztásokat is nyerne, akkor feladná a leckét a republikánusoknak. Mert azt végképp nem hiszi ma senki, hogy ebből az önjelöltből akár elnök is lehetne (noha tanulságos emlék, hogy 1979 őszén, a választások előtti esztendőben Carter Fehér Házában azért imádkoztak, hogy a szélsőségesnek tartott Reagan legyen majd az ellenfél, s hát lett…). Csakhogy vastag pénztárcájával, egy félretolt és megsértődött Trump bízvást elindulhat harmadik párti színekben, s akkor a republikánusok úgy járhatnak, mint 1992-ben, amikor idősebb Busht azért is tudta Bill Clinton megverni, mert egy akkori milliárdos, Ross Perot különlistán elvitt vagy húszmillió voksot, főleg a republikánusoktól. A csütörtöki tv-vitában egyedül Trump nem tett ígéretet arra, hogy lojális lesz a párt jelöltjéhez.
Akkor hát kinek az aduja Mr. Adu? A demokraták egyelőre toronymagasan vezető, bár hitelességi gondjaival bajlódó elnökjelöltje, Hillary Clinton és csapata (benne a messze legjobb amerikai politikusnak tartott exelnök férj) ezt mintha már eldöntötte volna: ő máris a Bush dinasztia harmadik Fehér Házra pályázóját, Jeb Busht pécézte ki beszédeiben – sok elemzővel együtt úgy okoskodva, hogy Trump jelenléte a mezőnyben nem enged mást kiugrani, s ennek haszonélvezője a pártelit (és sok bőkezű támogató) favoritja, az újabb Bush lesz. Csak aztán a papához hasonlóan jövő novemberben ne legyen majd kárvallottja is egy újabb milliárdos feltűnési viszketegségének. Mert akkor A Donald végül Hillary aduja lenne.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
