„Nem kell mindjárt a lovasságot küldeni” – mondta kedélyesen, ám nagyon is komolyan Merkel a berlini Európa-fórumon, amelyen részt vett a német politika valamennyi vezető személyisége, EU-potentátokkal együtt.
Először szólt nyíltan, tehát nyilvános fórumon a német kancellár arról, hogy számára is elfogadhatatlan útra tért az Orbán-kormány, s hogy onnan mindenképpen vissza kell terelni. Miközben budapesti kormánykörök és médiájuk vadul támadják a hazánkról szerintük torz képet festő Tavares-jelentést, amelynek fő állítása, hogy az orbáni rezsim nem tartja magát az európai értékekhez, Merkel most közölte, hogy egyetért a brüsszeli bírálatokkal és bizony változtatni kell azokon a magyar jogszabályokon, amelyek nincsenek összhangban az uniós szerződésekkel. Vagyis a berlini politika irányítója osztja mindazok nézeteit, Tavarestől (a Barroso által megtámogatott) Redingig, nem szólva más német és európai politikusokról, sajtóról, akik aggódva emeltek szót a magyarországi fejlemények láttán. S akiket az Orbán-gépezet a hazai balliberálisok által mozgatottaknak próbál beállítani: ezek szerint a konzervatív német kancellárt holmi hazaárulók rángatják dróton Budapestről. Rövid, de egyértelmű megszólalásával (egy korántsem rólunk, hanem Európa fő folyamatairól szóló egész napos konferencián) Merkel nemcsak ezt a szamárságot cáfolta, hanem egyúttal világossá tette, hogy bizony van „magyar kérdés”, és az csak Orbán meghátrálásával kerülhet le az európai (és német) napirendről.
Fejtegetése szerint azonban nem kell mindjárt „lovasrohammal” kezdeni, vagyis – miként azt szeptemberi választási ellenfele, a szociáldemokrata Steinbrück „nem óhajtotta kizárni” – Magyarországot egyenesen az unió ajtaján kilökni, mert akkor a közösség nem tudna kellő befolyást gyakorolni az ottani folyamatokra. S azokról, mint elárulta, már többször beszélt a magyar miniszterelnökkel, aki minden alkalommal biztosította őt arról, hogy a magyar kormány komolyan veszi az európai kritikát. S hogy mennyire tartja a szavát, arra „figyelni fogunk a pártcsaládunkban is” – mondta Merkel. Tehát immár ez a Néppártnak is ügy lett. Kétséget azonban nem hagyva, hogy igenis módosítani kell a nem megfelelő budapesti törvényeket, s ugye Tavares sem kér mást. Pár hete Áder berlini látogatásán még csak a magyar elnöktől tudtuk meg, hogy a kancellárnő arra intette budapesti kollégáját: hallgasson a baráti tanácsokra, most ezt már nyilvános fórumon is közhírré tette, viszont – örök optimistaként – megelőlegezte a bizalmat Orbánnak, aki kétségtelenül nagy ígérgető. Csakhogy e friss fejlemény nyomán újabb szószegését már nemcsak Barroso fogja a szemére hányni, hanem hazánk gazdaságilag legfontosabb partnerének vezetője is. S ha valaki, Orbán tudja a legjobban, hogy az unióból való kizárásunkat sem kizáró szociáldemokrata kancellárjelölt lenne az első, aki erre Merkelt a kampányban is emlékeztetheti. S mivel enyhén szólva is pocsék sajtónk van német földön, ezt nehéz lenne kivédeni. Hiszen e csütörtöki berlini fórumon Steinbrück úgy vélte, a magyarországi fejlődés antidemokratikus, márpedig az unióban csak demokráciáknak van helye. Hogy mire jutnánk ajtaján kívülre kerülve, arról lehetnek fogalmaink, elég megnézni a bejutásért mindenre hajlandók sorát. De mit kezdene az európai vezető szerepről álmodozó Orbán – a kapukon kívül?
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!