Van egy olyan érzésem, hogy a magyar közéletben – és főként a kormányzatban – még nem tudatosult, hogy Orbán milyen kockázatos hazárdjátékot kezdett az oroszokkal kötött „évszázad üzletével”.
Talán még azok sem fogják fel teljes méretében az országot fenyegető veszélyt, akik amúgy az évszázad bukását jósolják. Pedig elegendő a friss ukrajnai hírekre gondolni. Közte arra, hogy egy amerikai konzervatív publicista a Moszkva mind nyíltabb nyomáspolitikájával szemben Washington vezette nyugati ellennyomást sürgetve, flottademonstrációt javasol a Fekete-tengerre. Rohanunk, ha nem is a forradalomba, de egy újfajta hidegháború felé? Éppen a száz esztendővel ezelőtti első világháború kitörését megelőző hetekről olvasok, hogyan sodródtak az akkoriak elkerülhetetlen végzetükbe. Történetesen a több év - tizedes kelet-nyugati hidegháború nyitányának évei is tanulságosak, hiszen a nagy konfrontáció maga alá gyűrt minden nemzeti számítást.
Mert vajon mit fog Orbán csinálni, ha hatalmon marad, s nem lehet eljátszani a belgát az oroszok és nyugatiak ütköző érdekei között? Már a szocsi olimpia magyar tévéközvetítése is kínosan hatott a nyugati szövetségi rendszerhez tartozó országban, a kijevi válság budapesti kormányzati kezelése pedig nyilván nem maradt észrevétlen partnereink külügyminisztériumaiban. Nagyon hamar eljöhet a pillanat, amikor a „nehogy megharagítsuk Putyint” politika tarthatatlanná válik, nem szólva arról, ami a mérvadó világsajtóban máris téma: hazánk energiakiszolgáltatottságáról az oroszoknak. A hidegháborúban a NATO gyakran vétózott meg ehhez képest bagatell gázcsőüzleteket. Ha Ukrajna miatt kenyértörésre kerül sor, s Putyin birodalomrestauráló törekvései, a Kijevvel szembeni brutális nyomáspolitikája láttán nyugati elemzők ezt már jövendölik, hogyan és hol bújik ki a saját csapdájából Orbán? Avagy tényleg kelet felé slisszolna ki belőle? A múlt században a magyar jobboldal rövidlátóan odakötötte az ország szekerét a békerevízióra törekvő németekhez, most az „orosz Trianon” revízióját szorgalmazó oroszokhoz köti?
S a veszélyeket súlyosbítja, hogy mind több vészharangot kongatnak meg a befolyásos nyugati sajtóban Orbán tekintélyuralmi kormányzása láttán, immár attól tartva, hogy példája ragadóssá válhat a kelet-európai térségben. A nagy tekintélyű amerikai külpolitikai Foreign Affairs folyóirat szerint az Európai Unió vezetői már nem elégedhetnek meg a zárt ajtók mögötti és nem sok eredményt hozó nyomásgyakorlással, ha elejét akarják venni az „orbánizmus” – egész intézményrendszerüket fenyegető – vészes térnyerésének. S ha ehhez hozzáveszik gyanús orosz hazárdjátszmáját, akkor – hatalmon maradása esetén szerintem bizonyosan – ők fognak példát statuálni. Vele, de sajnos velünk is.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
