Mintha csak igazolni kívánnák, hogy valóban az amerikai elnök által felsorolt kínos társaságba tartozunk (Oroszországtól Kínáig és Venezueláig, Azerbajdzsántól Egyiptomig), a kormányzat és hű jobboldali médiája pontosan akként reagált, ahogyan ezek a rezsimek szoktak, ha bírálják őket.
De bőven vannak nekünk e műfajban saját tapasztalataink a pártállam idejéből, amikor szintén sértett felháborodással vitattuk a tényeket és tűrhetetlen nyugati beavatkozás miatt lamentáltunk. Vagy ahogyan pénteken Orbán mondta a rádióban: Obama állításainak nincsenek ténybeli alapjuk. Holott egy amerikai elnök minden szavát gondos latolgatás és kormányzati előkészítés előzi meg: a Fehér Ház megkapja a State Department, a titkosszolgálatok napi helyzetjelentését a világ valamennyi országából, egy beszédbe ugyanezek dolgoznak bele, majd az elnöki stáb a fontosabb megfogalmazásokat egyezteti velük és kifogásaikat a beszédírók figyelembe veszik. Tehát egy ilyen besorolást kormányzati vita előz meg, de olykor a nagyobb szövetségesekkel is konzultálnak. Egyszerűen elképzelhetetlen, hogy ne elemezték volna tüzetesen, ami hónapok óta történik a civil szervezetekkel, a Norvég Alappal, s hogy Orbán kormányának rendőrsége rajtuk ütött. Csoda, ha Obama – valójában az amerikai külügyi gépezet – képes volt olyan következtetéseket levonni, hogy nálunk megfélemlítik, sőt zaklatják e civil szervezeteket? Ám a jobboldal egyik vezető ideológusa még a motívumra is rálelt: az elnök a gyengeségét vélte kompenzálni, s erejét bizonygatta. No, persze: Obama összeszedte minden bátorságát és beszólt Orbánnak.
Természetesen tudják, nagyon is, jobboldali körökben, hogy mit jelent, ha – megannyi mérvadó lapvélemény, azokat az elemzéseket ismerő kormánytisztviselő – után a Nyugat első számú politikusa sorolja be az Orbán-rezsimet a világ rossz rendszerei közé. Ez ugyanis komoly lépés a „kisorolás” felé: a NATO főhatalmának vezetője kétségbe éppen azt vonta, ami hazánk tagságának alapkövetelménye a demokráciák intézményében. Az Obama által felsorolt rossz rezsimek nem lehetnek NATO-tagok, így kakukktojásként mi sem maradhatunk vagy köztük, vagy a demokráciák szervezeteiben. A helyenként pökhendiségbe átcsapó kormányzati reagálás valójában fütyülés a sötét erdőben, ahogyan Orbán szabadságharcos fenekedése is: ő tudja legjobban, hogy nyugati támogatás és tőke nélkül rezsimje fenntarthatatlan.
Achilles-sarka azonban e reagálásnak, hogy a vezér tévedhetetlen: hogyan is nézne ki, ha bevallanák, ordas hibát követett el, amikor tabukat tört Tusnádfürdőn és zsarukat küldött civilekre, amit a Nyugat egyszerűen nem nyelhet le, lévén szó alapértékeiről. Magyarán óvatlanságból vagy ostobaságból provokálta Amerikát. S hát sejtik Orbánék, hogy Obama minősítéséből végre-valahára az európaiaknak is muszáj levonniuk a váltig halogatott következtetéseket: tenniük kell valamit a soraikban lévő kakukktojás megrendszabályozására. Óvatos üzengetéssel semmire sem mentek. Ezt ismerte fel Obama is, aki immár csúcsszintre eszkalálta a figyelmeztetést: együtt nem megy a demokrácia elveinek semmibevétele és a besorolás a demokratikus világba.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
