Nem először fedezve fel Európát (már elnökjelöltként is Berlinből kampányolt), Obama jött, látott és alig győzte leadni az óvó és óva intő jelzéseket. Vagyis jószerivel egyfolytában „üzent”. A kelet-európaiaknak, hogy Amerika (ezúttal) nem hagyja őket cserben, nincs új Jalta, ellenben Málta annál inkább él, akármennyi életet lehel is Putyin a vegetáló orosz birodalomba, azt nem engedi vissza a volt csatlós államokba, de még Ukrajnába sem.
Üzente – együtt a G7-re soványodott elit klubbal – Putyinnak, hogy hátrább az agarakkal, Ukrajna sem részben, sem egészben nem nyelhető le, tanácsosabb lenne megegyeznie a minap biztos többséget szerzett új kijevi elnökkel, aki igenis a nyugat és nem kelet felé orientálódik (és ehhez Varsóban Obama jelképesen is találkozott vele). Miközben magát is óvta a túlzott harciasságtól, jelesen a hidegháború felújításától, továbbra is gondosan kalibrált szankciókkal fenyegette Moszkvát.
S nem mulasztotta el az amerikai elnök összefogni vezető szövetségeseit, ilyen-olyan üzeneteket nekik is küldve: európai egységet szorgalmazva a széthúzás helyett, vagy éppen a skótokat lebeszélve az elszakadásról Angliától és az angolokat a kiszakadásról az unióból.
Mivel valóban nincs már hidegháború, Amerika végső atomgaranciája csupán elvi szintű, noha Obama Moszkvának értésére adta, hogy a NATO nevezetes – mindenki mindenkiért – 5. cikkelye él és virul, s nem a tagság idejéhez kötődik. Nyomatékul némi pénzt is tett a kelet-európai asztalra, fokozottabb amerikai katonai érdeklődést, bár a vendéglátó lengyeleket (és nyugtalan baltiakat) ezzel nem elégítette ki, Varsó nem érti igazán, miért csak nyugat-európai NATO-államokban lehetnek amerikai támaszpontok, a maguk értelemszerűen elrettentő szimbolizmusával.
Erre az európai utazásra ugyan a G8-ból – az ukrajnai orosz viselkedés okán – G7-re fogyott csúcsmenetrend adott alkalmat, de Obamának kapóra jött e jelképes jelzések leadására. Mert ahogyan a nyugati hatalmak vacsoráján egyetértettek a taktikán vitatkozók is, a dolog nyitja, hogy – a New York Times beszámolója szerint – „Putyinban nem lehet megbízni. A NATO-nak őszintének kell lennie önmagával és teljes mértékben számításba kell vennie jövendő biztonsági intézkedéseinek meghozatalakor (Putyin) kíméletlen kiszámíthatatlanságát”.
Mert ugyan senki értelmes ember nem szeretné újraindítani a hidegháborút, de Putyinnak értésére kell adni, hogy további kísérletei Ukrajna destabilizálására és Oroszország agresszív terjeszkedésére nem maradnak válasz nélkül. Obamát odahaza a harcias – és a bushi erőpolitika bűvöletéből ki nem szakadt – jobboldal szereti puhánysággal vádolni, s ő minapi katonai akadémiai beszédében önmagát is óvta az elhamarkodott reagálásoktól, európai üzeneteiben voltaképpen évszázaddal ezelőtti elődjét idézte: „Teddy” Roosevelt mondogatta, hogy halkan kell beszélni, de nagy bottal járni. S azért Amerika „nagy botjában” még Putyin sem merne kételkedni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
