Putyin mind gyakoribb látogatása hazánkba kezd ahhoz hasonlítani, mintha Odüsszeusz bejárt volna Trójába, ellenőrizni falova állapotát. Merthogy hazánkat atlanti és uniós szövetségeseink vezető köreiben mind nagyobb gyanakvással az oroszok trójai falovának tekintik, s mintha kormányunkat ez cseppet sem zavarná.
Pedig még a hozzá hű média megmondóembereinek magyarázkodó szavaiból is egyfajta mentegetőzés hallatszik ki, ezért is utalgatnak folyton arra, hogy Putyin korábban a szocialista miniszterelnökkel is milyen jóban volt. Ez persze gyenge érv, hiszen a Kreml ura azt követően tért rá a mind nyíltabban autokratikus hatalomgyakorlásra, és történetesen ezzel párhuzamosan vált mind meghittebbé viszonya Orbánnal. S mivel a mi kormányfőnket sem alaptalanul tartják Putyin-imitátornak, a gyanakvás érthetően csak fokozódik.
Ha a harci repülőgépekhez hasonlóan a kormányoknak is volna barát-ellenség felismerő szerkentyűje, a budapestit sürgősen szervizbe kellene küldeni. Mert csak okot adhatna aggodalomra, hogy kormányköreink és médiájuk rosszat szinte mindig barátainkról, szövetségeseinkről mondanak, s erre a világért sem képesek a demokráciákban tekintélyuralminak tekintett rezsimek esetében. Nekik kiadunk baltás gyilkosokat, előbbiekbe haragunk baltáit vágjuk, de minimum gúny tárgyává igyekszünk tenni őket. Amikor a minap egy orosz kormányember gorombáskodott velünk, mintha meg sem hallottuk volna, míg egy már távozó holland diplomata bíráló megjegyzéseire hatalmas patáliát csaptunk. S olyan kormánykörök tekintettek casus bellinek egy sértő hasonlatot, amelyek mit sem törődnek a nyugati érzékenységgel, ha teszem azt, Brüsszelt vádolják – többnyire alaptalanul – nemzetünkre törő szándékokkal, sőt terroristák betelepítésével.
Önmagában a propaganda faragatlansága még nem tenné hazánkat faragott falóvá, ámde ez már nem is pávatánc Nyugat és Kelet között. Kezd kialakulni a látszat, hogy Ady kompországát ki is akarná kötni Orbán a Kreml kikötőjében, de ha mégsem, Putyin dobálja ránk odahúzó pányváit. Hogy Paks neki mennyire fontos, arról szaporodó vizitjei árulkodnak, ahogy Orbán konok kitartása is e láthatóan (és távlatokban még inkább) rossz üzlet mellett. S belevágni az építésbe csalhatatlan jele annak, hogy Moszkvának komoly tétje van a mai magyar kormányzat maradása mellett (Hargitai kollégám a Mozgó Világban pedig azt sejti, hogy Orbán ekként akar rezsimjének eltökélt külső támogatót találni).
A Kreml aligha felejtette el kijevi kliense bukását, s vélhetően mindent megtesz a Nyugatba „telepített” falova megmentése érdekében. S ha nem volt rest beleártani magát az amerikai politikába, miért ódzkodna a magyarországi aknamunkától?
Mivel nem akarnám hinni, hogy Hága esetében azért lett estéről reggelre megintésből megbüntetés, mert Orbán bal lábbal kelt fel egyik kedvenc focicsapata kínos veresége után, ám azt még kevésbé szeretném, ha cinikus okoskodással Putyin érkezése elé időzítette volna. Túl nagy a kontraszt büntetés és bókolás között, aki csupán ingázni óhajt Kelet és Nyugat között, s nem kikötni a régi kikötőnkben, annak adnia kellene a világpolitikában fontos látszatra. Mert semmi sem olyan árulkodó, mint amikor már nem is ad rá, pláne, ha tudja: már minek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!