Jószolgálatot tett, persze akarata ellenére a szélsőséges képviselő, akinek sikerült legalább ebben a kérdésben konszenzust teremtenie a magyar jobb- és baloldali pártok között – írja a tőle megszokott finom iróniával a friss Economist.
Hozzátehetnénk: éppen az utolsó, avagy inkább az utolsó utáni percben, hiszen a tekintélyes világlap sem mulasztja el felróni e pártoknak az érthetetlenül elmaradt azonnali reagálást a Jobbik listázási ötletére. Kínos folt ez a végül is meg-, jobban mondva, kimentett nemzeti becsületen, ám a mások általi felemlegetése is érzékelteti, hogy milyen végzetes veszélyben volt a – jelenlegi kormánypártok által – amúgy is megtépázott országimázs. Tényleg, már csak az hiányzott volna hazánk – rohamosan romló – hírnevének, ha a növekvő demokratikus deficiten túl még az „antiszemita ország” bélyeg is rajtunk ragad.
Jobb későn, mint soha: a múlt vasárnapi Kossuth téri gyűlés szó szerint mentőakció volt, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint a hatalmas világvisszhang. Miként persze a parlamenti ülésteremben elhangzott gyalázat is óriási tálalást kapott a világsajtóban, amely velünk ellentétben nem szokott hozzá egy demokratikusnak besorolt országban tűrhetetlen zsidózáshoz. Hiszen ennél sokkalta enyhébb és kódoltabb antiszemita megnyilvánulások is azon nyomban vihart kavarnak, ahogy különben korábban még nálunk is. A reagálás és kivált a kormányzati elhatárolódás bár csupán pár órás – és külön is a miniszterelnök egyhetes – késlekedése ezért is tűnt fel szinte mindenkinek, hiszen a külvilág fokozódó értetlenséggel figyeli a magyar ingerküszöb sajátos emelkedését. Végre azonban az Orbán-kormány is észbe kapott, s a nemzetközi reagálás azt is jelzi, hogy mást nem is tehetett: az amerikai, izraeli és svéd nagykövet tüntető jelenléte a Kossuth téren egyszerre volt jóváhagyás és figyelmeztetés. Így arra is, hogy abba kellene hagyni a furcsa vetélkedést a szélsőjobbal a zsidótörvények sorozatát hozó – és mai nyugati szövetségeseink legtöbbjének hadat üzenő – Horthy-rendszer rehabilitálásáért. A legszebb frakcióvezetői, vagy akár kormányfői szavak sem feledtethetik – a világsajtó utalásai szerint – az antiszemitizmus elítélésének ellentmondó törekvést.
Ahogy persze az ország imázsát mentő impozáns gyűlés sem feledteti annak a kormányzatnak a viselt dolgait, amely pedig annyit költ országimázsra, ami egyre inkább kidobott pénznek tűnik. Hiszen pénteken maga az amerikai diplomácia irányítója hozta szóba dublini beszédében hazánk „visszacsúszását” a demokráciában, s az antiszemitizmus közös elutasítását méltató cikkekből jószerivel sohasem hiányzanak az utalások az Orbán-kormány ezt előidéző tetteire. S amint tűrhetetlen az antiszemitizmus egy, a nyugati intézményrendszerhez tartozó országban, ugyanúgy elfogadhatatlan lesz a jogállam átalakítása pártállammá. Méghozzá egy csak ahhoz illő választási szisztémával, miből következően csak egy újabb mentőakcióban reménykedhetünk, ezúttal az alkotmánybíráktól. Megint az utolsó utáni percben.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!