Rejtő Jenő szerint a szerencse forgandó, de nem akkor, ha Tuskó Hopkins keveri a kártyát. Ahogyan Putyin is abban a pókerpartiban, amelyet a Nyugattal folytat, s amelynek legutóbbi eredménye a Minszk II – talán ma reggel valóban életbe lépett – tűzszüneti megállapodás. S hogy arra alig pár hónappal a Minszk I után máris szükség lett, az jószerivel előrevetíti a következőt, a Minszk III-at.
Mert ebben a pókerpartiban csak Putyin nyerhet, aki folyton új kész helyzetet teremt, s az uniós páros csak lohol utána. Mivelhogy a Nyugat rendre megmutatja lapjait, míg az orosz elnök kártyáiba nem lehet belelátni, a külvilág csak találgathat, hol van az a határ, ameddig blöffölésben elmegy. Az unió diplomáciai megoldást szorgalmaz és elveti a fegyverekkel elérendőt, Putyin viszont tetszése szerint keveri a kettőt. Békéről beszélve folytatja a háborút, küld fegyvereket, sőt olykor álcázott orosz katonákat is az ukrajnai szeparatistáknak, majd követeli tárgyalópartnereitől a terepen kialakult új és újabb status quo nyugtázását. Az e heti minszki alkudozásban pedig már szó sem esett a Krím bekebelezéséről, azt mintegy nyugati engedményként Putyin besöpörni látszik.
Miközben mindenki tudja, hogy az ukrajnai hadszíntéren kívül csak gyenge lapjai vannak: az olajárak esésével zuhant az orosz gazdaság, s az általa felszított nacionalizmussal muszáj odahaza a győztes pozíciójában tetszelegnie, ha le mernék hívni blöffjét (ahogyan az amerikai republikánus ellenzék sürgeti), akár belpolitikai helyzete is megrendülne.
Csakhogy Európában mindenki retteg a szomszédsági háborútól, még friss a délszláv hadakozás emléke, miközben Putyin alighanem csak egytől nem tart: a harcoktól. Hiszen még a rebesgetett amerikai fegyverszállítások az ukránoknak sem billenthetnék a katonai mérleget Kijev javára. Nyugati elemzők szerint azonban legalább meg kellene ingatni e lehetőség lebegtetésével Putyin magabiztosságát, különben rendre neki előnyös „kompromisszumok” születnek. Most Minszkben állítólag tíznapos késleltetéssel akart csak tűzszünetet, segítendő a szeparatisták további térnyerését.
Csakhogy a nyugati fegyverszállítás talán gyengítené Putyint a csatatéren, viszont erősítené a hátországban: hiszen az egész konfliktus kiindulópontja, hogy a Nyugat, jelesen a NATO behatol az orosz birodalmi földekre, ő csak ez ellen védekezik. Miközben nem is titkolja, hogy ő meg politikailag hatol be az Európai Unióba, a trójai faló szerepét előbb hazánknak szánva, de immár még inkább a nyíltan szankcióellenes új görög kormányzatnak. S ezek a csupán felületi sebeket ejtő szankciók, mi lenne az igazán húsba vágó gazdasági megtorlások mögötti uniós egységfronttal?
Sajnos, amíg a lényegében gyenge lapok erős kézben vannak, s az erőseket tartó viszont remegőben, addig nehéz lenne Putyint meghátrálásra kényszeríteni. Így pedig sorra nyeri mind a diplomáciai, mind a terepen lévő csatákat. De ettől még bízvást lehet Putyinból Pürrosz, aki azt veszti el, teljesen elidegenítve Moszkvától, amiért hadba szállt: Ukrajnát, ha nem is egészben.
----------------------------
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
