Negyed századdal a hidegháború befejeződése után megint annak klasszikus logikája vezérli a „krími csata” nagyhatalmi szereplőit.
Az amerikaiakat érzékelhetően egyenesen a híres, s hát a forró háborútól a világot megóvó feltartóztatási stratégia gondolkodása: kitérni nem lehet Putyin terjeszkedési törekvésről árulkodó és a tétet vakmerően emelő ukrajnai politikája elől, de nem szabad a Nyugat erélyes reagálása nélkül oktalanul belesodródni egy valóban hidegháborús helyzetbe, ami szintén végzetes lenne. Miután túllépett egy határon, a cél ezért nem az előző állapot visszacsinálásának, tehát Putyin meghátrálásának kikényszerítése, mert az már alighanem több kárral járna, látva az orosz elnök által felszított nacionalizmust, viszont elejét kell venni annak, hogy a Kreml úgy képzelje, büntetlenül tervezheti a következő lépést. Akár Ukrajnában, akár a Baltikumban, ahol érvnek szintén ott az orosz kisebbség. Ugyan nekirugaszkodott publicistákon kívül senki sem tartja őt új Hitlernek, de a hajdan keservesen levont lecke máig hat: az ilyen típusú politika esetén az engedékenység ellenkező hatást eredményez, egész könyvtára van annak, miként alakulhattak volna másként a harmincas évek, ha a Führert még a Rajna-vidék megszállása előtt állítják meg és „leégetik” tábornokai előtt.
A szankciók éppen a moszkvai vezető körökre koncentrálnak, nem az oroszok megbüntetésére. Utóbbival a Nyugat, kivált az Európai Unió magát is büntetné, s a folyamatok kiszámíthatatlanná válhatnak, ahogyan politikai presztízsek ütközésében rendszerint. Nem azért voltak konfrontációk a világ olyan kis pontjain, mint Vietnam, mert a két nagyhatalomnak igazán fontos lett volna, hanem a példa statuálása végett. Hiszen a Krímnek csupán jelképes jelentősége van. De facto úgyis az oroszoké volt, s ezt az ukránok is tudják. Vagyis Putyin olyasmit erőszakolt ki de jure, ami az övé volt. Ő Kijevet akarta megleckéztetni. S akként a többi volt szovjet tagállamot. Obama nem azért kemény, mintha ezt ne tudná, ő viszont ezeket az extagállamokat és persze Moszkva egykori kelet-európai tömbjének nyugtalankodóit akarja megnyugtatni. Máris okítják a Kremlt: éppen a krími „győzelmével” veszthette el végleg Ukrajnát, s alighanem végleg az árgus szemmel figyelő többi exet. Miközben az orosz vezető körök értésére adják, mekkora hiba volt Putyin stratégiája. Egyszer talán ezt ugyanúgy tanítják majd jó példaként, mint manapság ellenkező előjellel a Nyugat egykori Rajna-vidéki (és persze annak logikus folytatásaként), müncheni behódolását.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
