Patyomkin herceg hazájában kétségtelenül meglepő, hogy a külvilág elkábítására szánt szocsi olimpiáról jelentő világsajtó jobbára a félkész létesítményeken ámuldozik.
S mit sem segít, ha egy orosz miniszterelnök-helyettes erre nekiront az elfogult külvilági médiának, megint újabb bizonyságául az effajta rezsimek reflexeinek. Egy moszkvai író pedig a héten megtette azt a szívességet, hogy kibányászta a ’36-os berlini olimpia szervezőjének szinte szó szerint egyező vádaskodását egy Putyin-ember lamentálásával. A hasonlóság tagadhatatlanul kínos, de amint amerikai cikkében a sakkvilágbajnokból lett ellenzéki Kaszparov szellemesen írja, „1936-ban még Hitler sem volt Hitler”, az utóbb megismert náci szörnyeteg, csak egy – akkortájt meglehetősen divatos – önkényúr, aki szintén a maga dicsőítésének szánta az olimpiát.
Még e mércével mérve is helyenként kínosak a szocsi állapotok, ellenben hű tükrei a Putyin rendszerére jellemző korrupciónak, amely képtelen volt szállítani a minőséget is az olimpiára költött eszelősen nagy összeg ellenére. Patyomkin álfalujával még elkápráztatta Katalin cárnőt, Putyin olimpiájától nemcsak nincsenek elragadtatva, de éppenséggel az hívja fel a figyelmet a kulisszái mögötti Oroszországra. A „nagy orosz szuperhatalmi visszatérés” rendezvénye inkább az ország gyengeségeire irányította a figyelmet. Így arra is, hogy a Putyin klán mohó gazdagodási hajszája riasztóvá növelte a most folyvást emlegetett haza társadalmi szakadékot. A majd másfél száz milliós országban 110(!) ember kezében a vagyon harmada, s ez a gazdagság földrajzilag Moszkvára és Szentpétervárra koncentrálódik, politikailag pedig a Putyin-lojalistákra.
S az immár 14 éve hatalmon lévő vezér dicsekvése olimpiájával inkább a pánik, mint a magabiztosság jele. Putyin vitathatatlanul ügyesen játszott rá az oroszok konzervatív ösztöneire és birodalmi nosztalgiájára, valamint arra, hogy unják a saját hibáik felhánytorgatását. Csakhogy a jelek szerint Putyint is unják már. Aki tehát mintegy előre menekült Szocsiba is, modern – de ezek szerint korántsem oly sikeres – Patyomkinként a saját népét is próbálván elkápráztatni. S mivel a külvilági fővárosokban annyit elemzett és vitatott stratégiájának lényege hazai kritikusai szerint valójában klikkjének a hatalmon maradása, a szocsi két hét után még inkább számítani lehet bevált fegyverei bevetésére. Mivel a fogyó olaj- és gázjövedelmekkel egyre nehezebb lesz a lakosság lekenyerezése, ezért még több nacionalizmus, vallás, a külvilági tiltakozásokkal nem törődő kisebbségellenesség szorgalmazása. No meg, ami ezzel jár: a hazai bírálókra és a szomszéd országokra gyakorolt nyomás fokozása az újjáélesztett birodalmi imázs ápolására.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
