Minél több dolog változik, annál inkább minden marad a régiben – mondják a franciák, s erre kiváló bizonyíték a Nyugat lázas találgatása: vajon meddig feszíti a húrokat a Kreml mostani lakója, s netán azok elpattannak-e? Hogy valóban mi rejtőzik Putyin puttonyában: csak egy meggyengült hazai helyzetén külpolitikai kalanddal javítani igyekvő, de racionális politikus, avagy a „nagy orosz” nacionalizmus megfékezhetetlen megszállottja?
Hiszen naponta mást mond, sőt egyetlen lakossági fórumon is. Nem akar katonai erővel megoldást, de Kelet-Ukrajna évszázadokig orosz volt, tudja, fene, miért csapták a másik feléhez. Churchill bon mot-ja szerint Oroszország „olyan talány, amely egy rejtély mélyén titokzatosságba burkolózik”. Túlságosan sok függ a putyini modellben a hatalom egyszemélyes birtokosának – ha szavait vesszük alapul – zavaros gondolkodásától.
Hiszen alig két évtizedes a tragikus példa, hogyan jutott el a népirtásig a belgrádi Milosevics, aki abba nem tudott belenyugodni, hogy sok szerb él az önállósult extagállamokban.
Ha így vesszük, Putyin a szovjet szétszakadás következményeibe nem tud beletörődni, a sok millió szintén „külföldre” került oroszba, s mivel közülük a kelet-ukrajnaiak a legfogékonyabbak a moszkvai csábításra, lám, Putyin már Kijevhez kerülésük történelmi alapjait is megkérdőjelezi. S egyre inkább magát a szétszakadást is történelmietlenné nyilvánítja, ami bizony fel is jogosítaná őt a visszacsinálására.
Kinyitva Pandora szelencéjét, hiszen a balti államokban, de másutt sem hasonlít a helyzet a kelet-ukrajnaira, ám kétségtelen, hogy az a fondorlatos, álcázott erőkkel történő destabilizálás, ami Kelet-Ukrajnában folyik, másutt is megingathatja az extagállamokat.
Ezért a süketek párbeszéde Obama és Putyin gyakori telefonbeszélgetése. Az amerikai elnök ismeri a történelmet (annak nagy tanulmányozója), s tudja, hogy a nacionalista terjeszkedő sosem fogy ki az ürügyekből, a neki tett engedményektől pedig vérszemet kap (Putyin speciális erői csak a történelmet nem ismerőket lepik meg, a nácik hajdan ugyanígy küldtek felforgatókat a szudétanémetek közé, előkészítve a „kész helyzetet”). De ami türelemre inti Obamát, az a meghökkenése, miért nem érti meg Putyin, hogy a nyugati világgazdasággal mára jócskán összenőtt Oroszország önmagát destabilizálná, ha kikényszerítene egyfajta új vasfüggönyt. A csütörtök esti váratlan genfi megegyezés jelzi: Putyin az utolsó – utolsó utáni? – pillanatban visszariadt e lehetőségtől.
Már csak az a kérdés (nem először), hogy tartja-e szavát, vagy megint kerülő utat keres. Megjósolhatom: Obamával nem fog menni.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
