Ha I. Miklós cár szerint Oroszország leginkább két tábornokában, Január és Február generálisokban bízhat, akkor mai – elnöknek nevezett – utóda a Kremlben éppen e kettőben csalódhat.
Putyin álma, a grandiózusnak szánt, rekordköltségű téli olimpia Szocsiban rémálmává válhat, hiszen máris a 22-es csapdája lett számára. Személyesen fogadva az olimpiai lángot a Vörös téren, később semmire sem használható csodastadiont építtetve a maga megnyitói és záró főszerepére, az orosz elnök nyilvánvalóan országa visszaszerzett világhatalmi és saját teljhatalmi státusza jelképének szánta a téli játékokat, így viszont minden kudarc és baj is ráháramlik. Ezért is próbálja drákói biztonsági intézkedésekkel kizárni a legfőbb Szocsira leselkedő veszedelmet – a terrortámadást.
Márpedig manapság, de az 1972-es müncheni óta bizonyosan, minden olimpia, immár a téli is, sőt, hasonló világrendezvény, mágnesként vonzza a szervezett és az egyéni terroristákat is. Vagyis nemcsak a kaukázusi muzulmánok történelmi okokat emlegető sértettsége toborozhatja ezek legveszélyesebbjét, a magát is feláldozni kész – és éppen ezért nehezen kizárható – merénylőt, hanem maga a putyini felhajtás is. Minél nagyobb szimbolikus jelentőséget tulajdonít a (korábban azért a nyári játékok mögött eltörpülő) téli olimpiának, annál többet kockáztat. S minél áthatolhatatlanabbá teszi a védőgyűrűt Szocsi körül, annál csábítóbbá válnak a terroristák számára az egyéb, ám a világfigyelem jóvoltából most Szocsihoz elválaszthatatlanul kapcsolódó – és értelemszerűen nehezebben megvédhető – célpontok, aminők voltak most a volgográdiak is, amely város ráadásul korábbi Sztálingrád nevén a világszerte ismertek közé tartozik.
Eközben pedig a külvilág is a maga 22-es csapdájában vergődik, ha Szocsiról van szó. Oroszország ugyan ma már korántsem a churchilli „rejtvénybe csomagolt találós kérdés egy titok belsejébe rejtve”, s amint a friss Forbes magazin kifejti, Putyin birodalmát nem is szabad „leszovjetezni”, hiszen legfeljebb autokrácia és nem totális diktatúra, ám ettől még a nyugati szabadságjogok egész sora kérhető rajta számon és fogják is ezt tenni a szocsi játékok idején a terroristáknál nehezebben elhárítható emberjogi aktivisták. Kínossá téve persze nemcsak Putyin, hanem nyugati kollégái dilemmáját is (a megjelenéstől visszatáncolók nemcsak a Kremlt akarták ekként megróni, hanem magukat is kimenteni az esetleges kalamajkákból). De igazán 22-essé, tehát szabadulást nem engedővé az teszi számukra e csapdát, hogy az Oroszországot újból világhatalmi tényezővé tevő Putyin nélkülözhetetlen partnerükké is vált. Európa energiaszállítójaként és a világdiplomácia megoldássegítőjeként egyaránt. S ő bizony a Kreml egykori gazdáihoz hasonlóan nem is habozik ezt értésükre adni, hol Ukrajnát térítve el az európai közeledéstől, hol Szíriát és Iránt térítve vissza az alkudozás asztalához. S akinek szavát – bár eltérő okokból – sem Kijevben, sem Damaszkuszban, Teheránban, de Berlinben, sőt Washingtonban sem lehet figyelmen kívül hagyni, azzal Szocsiban szolidárisnak kell lenni, s a világpolitikában partnerének. Pontosan úgy kell kezelni, mint a hajdani Európa egyszerre kinn és benn lévő cárjait, I. Miklóst és utódait (nem szólva a Napóleon legyőzéséhez nélkülözhetetlen apjáról, I. Sándorról).
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!
