Hatalmas botrányt kavart a muszlimok Amerikából való kitiltását követelő Donald Trump, aki – minden jóslat ellenére – rendíthetetlenül vezeti a republikánus elnökjelöltek listáját. Vetélytársai siettek tőle elhatárolódni, ám a voksukat neki ígérők száma még gyarapodott is, már a jövő év elején induló előválasztási sorozat republikánus szavazói közt 35 százalék őt küldené a Fehér Házba.
Ami nem csoda, ha amint a New York Times vezércikke megállapítja, Trump fenekedő üzenetei, de akár kirohanásokat is mondhatnánk, éppenséggel harciassági versenyt indítottak riválisai körében, senki sem akar lemaradni a menekültáradat és terrorizmust kiváltotta lakossági pánikhullám meglovagolásában, a bevándorlás elleni szócsatában. A texasi Cruz, aki a szenátus jobbszélén alig marad el ötleteivel Trumptól, törvényjavaslatot nyújtott be, hogy az egyes államokra ne legyen kötelező a szövetségi hatáskörbe tartozó menekültbefogadás, de még a centristának vélt Jeb Bush is csak a szíriai keresztényeket engedné be.
Persze valamennyi vadul támadja azt az Obamát, akinek helyére pályáznak. Lévén kormányzati és főparancsnoki felelősség nélküliek, a karosszékstratégák bátorságával csepülik az elnököt, s gátlástalanul – és főleg a közel-keleti válsággóc kaleidoszkopikus erővonalaira fittyet hányva – sürgetik Amerika arzenáljának latba vetését. Nem zavartatva magukat az iraki kalandba botorul belevágó előző, republikánus elnök okozta – és az amerikaiak többsége szemében – hatalmas balfogás emlékétől sem. Obama hét eleji tévébeszédét nyámnyilának minősítették, mert a közhangulat ellenére sem hajlandó (újfent) csapatokat bevetni Irakban és Szíriában, s főképp elítéli a muszlimok elleni riogatást. Realistán felmérve, hogy a – szerinte fokozatosan sarokba szorított – terrorállam fő célja nem a számára elérhetetlen harctéri győzelem, hanem Amerika és a nyugati világ szembefordítása a másfél milliárdos muszlimmal, az etnikai és vallási megosztás.
A realisták és riogatók amerikai kontrasztja híven tükrözi az európait. Obama, vagy éppen a Time magazin által tüntetően az Év Emberének választott Merkel tisztában van vele, hogy a terrorizmus ellenében „bármilyen” eszközt bevetni hirdetők azt a különbséget rombolnák le, amely a demokráciákat a diktatúrától meg az iszlamistáktól elválasztja. Amivel éppenséggel a terroristák toborzását segítik elő a muszlim fiatalok körében (az al-Kaida az amerikai csapatok iraki jelenléte ellen mozgósítva vetette meg lábát a térségben), s a minden bevándorlóban potenciális terroristát felfedezők, a muszlim világot Európa „megszállásával” oktalanul meggyanúsítók valójában azt hirdetik, amit az ISIS vezérei. Méghozzá kifejezetten megnehezítve a terrorállam elleni harcot, hiszen ahhoz nélkülözhetetlenek a nyugati hadseregekben, titkosszolgálatokban tömegestől jelen lévő muszlimok, miként a – terroristáktól legtöbbet szenvedő, áldozataik zömét adó – iszlám világ rokonszenve is. Mindezt felelőtlenül, a már gyakran fasisztoidnak nevezett Trumphoz vagy éppen az európai szélsőjobb vezéreihez hasonlóan, pusztán belpolitikai haszonlesésből teszik. Tagadva a „félni csak a félelemtől kell” roosevelti elvét, pánikhangulatban nem megnyugtatnak, hanem hergelnek.
Már előfizethet a Vasárnapi Hírekre, kattintson!